Tedd a bús emléket az ablakba, hátha elviszi a mikulás, egy elkényeztetett gyerkőc, tanul belőle vagy csak megrohad a repedt ablakkereten
Bár kinek kellene? Hagy alázni, tönkreteszi a jókedvet. Legalább normális keretek között játszana
Tölts valamit a poharamba, nézz mélyen a szemembe, nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tedd fel a kezed, és mihamarabb veszítsük el a józan eszünket
Csak most nem hullámvasútban vagyunk, hanem a valóságban
Jóból is árt a sok, akármennyit iszol, de nem itt és nem most, nem nekünk
Esetleg nem érzel egy kis ritmust a testedben?
Töltsd még egy kortyot a poharamba. Csak most az egyszer, nem tudja meg senki
Minket hívogat a táncparkett, akár túl sokat iszol, akár túl sokat teszel
ez most mindenkié
Néha nem értem, a mesében a róka miért kapott sunyi szerepet?
Fenséges, hűséges, gyönyörű állatok
köcsög sztereotípia
legkisebb gondom jelenleg
ovális szobába ovális szex,
galaktik őrmester, vigyázz jövök!
Kék tapéta, társaság, hangulat, kopott öröm, zene
talán most ment ki belőlem az a gonosz keserűség
Túl sok volt a dráma, vágjál lyukat a kádba
Megnyugodt a lelkem nyugtalanja, felszínre tört az ocsmány genny
Valaki kivágta késsel az ollóvonásnál, végre
Erre vártam, már csak frisset kell lélegezni, elfelejteni a sok szart
Aztán a jobb oldali sövényen menni..
Most már végre hallja valaki a hangom, talán a futóhomokot megállítaná
Bárcsak még az almafán csimpaszkodnánk sütkérezve az egész napot
Legalább lett volna magja, de nincs
Bárcsak egy hógömbben születhettem volna
Nem lennék magányos, pompás életem lenne odabent
Hisz tudom hogy nincsenek körülöttem emberek, nem lenne kit hiányolni
Nem lennének érzéseim, nem érezném a törést, a búskomor magányt
A hózuhatag tárul elém, talán megnyugszik a nemlétező lelkem virágzó tavirózsája
Leszek inkább a muffinod egy szem mazsolája, vagy tudod mit?
Nem leszek senki.
Csak a pingvin a hógömbben.
bárcsak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése