beburkolózva a világ elől

Az egész életemet egy hógömbben szeretném leélni egy mosolygós pingvin szerepében.

Legcsodálatosabb film amit láttam, az eleje valami tökéletes. Mióta láttam kétszer meggondolom mit teszek.

Rossz nézni, aki 1 éve a mindenem volt, most felváltotta a helyem valaki.

Év elején karácsony két napjára vártam, hogy végre láthatom, már elillant. A legunalmasabb kínzós napom volt. Nem vagyok egy jó barát, semmi sem vagyok. Tökéletest keresem, pedig magam egy álcázott hóhér vagyok.

Mindegy. Inkább egyedül maradok a zene mellett. Ez jutott nekem.

A remény és a magány kéz a kézben szerették egymást, együtt mentek mindenhová, oda figyeltek egymásra ölelkezve, majd később a remény meghalt, az ölelkezés megszakadt. A magány pedig sír, elvesztette az egyetlen menekülő pontját.
sárba, hóba döngölöm ocsmány fejem, nekem már úgy is mindegy
egyébként tetszik az awkward szó, olyan tökéletes és jó kimondani
még valami?

Legyen ez egy másik város, valahol a földön túl
Legyen ez egy kínzó mélység ahová a lelkünk hull
Legyen ez egy hosszú álom, dideregve hűvös ágyon
CSAK JÖJJÖN MÁR AZ AMIRE GONDOLNÁL..

gondolkodom de kiürült az agyam, néha olyan hideg, nem sűrűm használom.
akarok egy bagolyt, és kikötőben szeretnék dolgozni!
fura hogy rájöttem, hogy nem a pénz kell a boldog élethez, hanem a szeretet
ez így előre játszott bennem, és zúdulva könnyeztem magamban.
Istenem de rossz érzés volt.
Aztán ki se mentem a szobámból, azért csak kimentem az udvarra
rápillantottam a karácsony fára, és elkapott a bűntudat - észre se vettem a karácsonyt
elhalasztottam, sokára lesz a következő, de azt meg nem akarok megélni
a fenyőt nem is én díszítettem, elhanyagoltam, kész leblokkoltam
elnyom a bűntudta felemészt a nyomorúság

Meghallgat, megnyugtat, elfeledteti a problémáimat

a felhőkarcolók nem is olyan magasak

Kettő vagy három választás, aztán annyi. Többé nem te irányítod. Iszod a csésze különleges teát az ablakban ülve, lélegzed be az este illatát, és nincs tovább. Egyszerűen abba marad a lüktetés, az akarat. Lökdös ide oda az élet, és annyi dolgot követel, amennyi nincs is, annyi embernek lök neki amennyi nincs is, annyi fájdalmat okoz amennyit nem érdemelsz meg. Szóval lemondóan ülsz az ablakban, nem bírod nyitva tartani a szemed…becsukod, és alig hallhatóan megkérdezed magadtól: Már megint mi volt ez?
Csak kilélegeztem a rohasztó nap maradványait. Amit adott.

Visszakaptam amit adtam. Nem lehetek senkivel goromba.
Ahogy a matek tanár mondaná: a konkáv szögekben el lehet bújni
ugyan, semmilyen út nem menekülő, futhatsz, sétálhatsz bármit. mindig egyenesen kell haladni
Mondd már ki azt: ez nagyon könnyű. Máris megélhetőnek látszik amit megnehezítünk.

Téli hangulatot akarok.. Utálom ugyan a havat, de rájöttem hó nélkül nincs ünnep.
Már pedig az szükség lesz a rohadt tévé nézésemhez egy csésze gránátalmás epres teával. Meg úgy az egészhez. Imádom ha zörög mindenem. A bevásárlás; maga a mennyország. Kár hogy én ebből kimaradok, pedig úgy vennék benne részt. Összeírnám a listámat, Westendbe vagy valahol bolyonganék.

Félre toltam a lehetőségeimet. Többet akarok. Nem kell nekem semmi, pusztán csak emberi kinézet.
Hogy normálisan nézzek ki a tornasorban, bár jövőre már más út lesz, ahová menni fogok. Félek hogy nem fogadnak be. A fotós karrierem elúszott, hála nekem. Kibaszott rajztudás.. Ja meg a tanár, nem szakítana rám pár időt, hogy segítsen. Meg az én hibám, későn szóltam. Pedig ezt előszeretettel űztem volna a képgrafikusság mellett.
Mindegy!
Most már nem az fog dönteni, hogy mi szeretnék lenni, hanem ami maradt
késő
ismét megszívtam. hurrá

Érdekesen tudom nézni, ahogy mások ráunnak arra a dologra, amit én világ életemben akartam, amiről álmodtam, ami kell. Mindig új dolgok kellenek, nem tartós semmi. De tényleg jó dolog új dolgokat megismerni.
let me fly in the breezee

Igazából azon is elgondolkodtam, nem e vagyok skizofrén?!
Némaság (családommal szemben is), új szavak kitalálása, és annak használása, sokszor van öngyilkossági hajlamom, echolália, érzelmeim elsivárosodása, eltompulása, indokolatlan túlérzékenység, egymással ellentétes érzelmek egyidejű megjelenése ugyanazzal a személlyel, dologgal kapcsolatban
Az utóbbi nagyon igaz
hülye vagyok, nem akarok már semmit se


love is suicide.
érezzük ezt mind a hárman

I was alone,

falling free,

trying my best not to forget