ébren, de álmodnék

Az ok, amiért nem beszélek, tudom, hogy a végén úgy is lesz benne valami a csavar. A tornádó ami kiforgassa az egészet, aztán majd hányinger lesz belőle. Ez ijeszt meg, úgy hogy inkább csendben maradok. Eltompultak a vágyak is, elaludt a barlang őrzője. most csak én ébren, de álmodnék

Azt hiszem, az aggaszt engem a legjobban, egy nap majd úgy is elfelejtődök. Amikor megszűnik minden. Mindig gondolok arra a valakire, vajon hogyan és hol van. Ha még csak szemkontaktusba kerültem vele egyetlen egyszer a boltban. De akkor éreztem hogy szimpatizál velem. 3 hónapja. Még mindig gondolok rá. Félek, hogy ő már nem. Ez nagyon fáj. nem tudom, hogy kicsoda, eltompul ez az egész

Ha megkérdezem hogyan érzel, akkor is, ha a mérges hang azt mondja hogy igen, rendben van, nyilván újra neki állok megkérdezni. Nem mutatom, hogy bánt engem a hazugság, vagy éreztessem hogy érzem a gond szagát, de szeretnék segíteni neked. Igazán szeretnék valakinek valami irtózatosan nagy segítséget nyújtani. Valaki boldog legyen a tettemtől, csak egyszer.

corpse attack

hálózd be, marj bele, majd érezd az ízt, jóleső frissesség

de aztán mi lesz? egy iszonyat nagy seb, amit te nem érzel, de az áldozat igen

Nem bánom ha magam körül minden megég, lefagy, áramütések, sérülések, törések, esések keletkeznek, amíg úgy érzem, hogy mind ugyan az. Ez mind valami saját, amit meg akarok tartani. Féltem, hogy változni fognak, de nem. Mind ugyan úgy a helyén van, én ezt élvezem. Nem kell az újért harcolnom. Egyes egyedül vagyok, nincs felelősség, nem kell ápolni semmit. Persze időként kellene, de most nem. Új korszak, majd jön egy másik.

-Hol az a sok szép dolog, ami a peremen árulkodik? Hová tűnik a feltétel nélküli akármi?

-Kívül szép, belül nem. Belül szép, kívül nem. Érzed már a különbséget? Egy szó: Előítélet. Ha az elsővel találkozol, akkor kíváncsi vagy rá, ha a belsőt meglátod hogy szar, szertefoszlik a képzett gyönyör. Ha a másodikkal, akkor már esély sincsen nálad. Általában így van, ahogy leveszem az emberekből.. Sajnos. Akkor már senki sem kíváncsi, ha kívül rohad, de belül meg sugárzik a színes dolgoktól.

-De miért? Hol van az a kibaszott örökké?

-Sehol, pillanatnyi tévhit. Pillanat. Viszont van a megújulás illata, frissen vágott fű, új kötelékek. Ezek egy darabig jók, utána leváltódik. Így megy ez, miközben az örökké szó takarózik a dolgok mögött. Sunyi módon befurakodik, aztán felemészti az igazi gondolat gondolatát. Csak át kell vágni