~

Most minden személyes,semminek nincs szava. Mindig egy dologról van szó,már kikészülök. Életmódot akarok változtatni. Nem megy az írás. Rájöttem valamire. Amit eddig még magamtól is titkoltam,most felszínre hoztam magamban. Talán nem lenne nekem hátrány. Én csak boldog szeretnék lenni. Az én életem, nem alkalmazkodom senki kedvéért, még a szüleimére sem. Bennem van a szabadulás,kalandvágy ösztön,harc,ami még úgy igazából nem szólalt meg. Személyes. Intéznem kell a dolgokat,majd talán tudok írni. Addig nem. Túl irónikus az élet,minden szónak van rejtett alanya,ami hozzám szól. Kis gyermekként mindig a mesét bújtam a fűtött szobában,most pedig szabadulni, és elengedni magam. Belefeküdni a színes levelekbe,és nevetni a semmin. Kopott depresszióm csak úgy eldobnám,hagynám a fenébe. De egyre jobban erősbödik,súlyosbodik. Nem tudok uralkodni az ösztöneimen. Nem bírom elfogadni,ha negatívumot mondanak nekem,iszonyatosan a vállamra veszem. Én csak egy ikret akarok találni,aki olyan mint én. Hasonlít rám,és nem kell minden szavamat megmagyarázni. Folyamatosan lezárul előttem egy korszak,befejezetlen időszakok,amik sodródnak magától,még ha meg sem oldottuk. Ajj minden olyan személyes,ajj ez most nekem nem megy. Sem az írás,sem a gondolkodás. Egyre jobban és jobban süllyedek.
copper down