Nem tartozik sehová, túl sok a probléma, túl sok a marcangolás
Ahol fekszik szakadt ruhába csöves aluljárókban megtörve belül,
Keresem az okokat a miértekre,
Végig néztem, miközben a sarokban a pizzát a kukába dobták,
Sajnálkozás, de ő tehet róla, tette vitte magával.
Az érzések amiket elrejt, az álmok amik amiket nem tud megtalálni
senki otthona
Tagság az utcai élethez pár gramm, és pár liter,
Nem maradt más, nem tartozik sehová, hátramaradt.
Mágneses érzésként vonzza magával az ivást,
Mi máshoz lenne tehetsége?
Semmihez.. Nincs a kiteljesedés, nincsenek a szabad vágyak csak kötött
Kihalt utcák, most a magányt részesítem előnyben,
Nem kell a zsibongás
Valaminek jönni kell, betömni azt a színes űrt, ami színtelennek látszódik a sivár hétköznapokon,
Kiteljesedést érezni, ameddig csak el lehet merészkedni,
A peremig, az aljáig, aztán félve visszakínlódni az elejére, kipihenni, jó emlék.
Azt mindig megőrizni. Ez kellene.
Mi van ha lyukas a csónak?
Nem kell a pánik, talán nem ez lesz az utolsó levegővételem. De mivan ha tévedem? Beleférhet..
Ha nincs a közelben semmi mit tegyek? Kire gondoljak? Búcsúzzak el magamban mindenkitől?
Te sem gondolhattad volna hogy így végződik
Ez egyáltalán nincs lerajzolva egy vázlatba?
Odarajzolnék mellém aki kell, ketten fúljunk meg a szemét vízben
Együtt féljünk a haláltól, a túlontúli világtól, vagy a lélekvándorlástól
Legalább oda fent legyünk boldogak, ha odalent hideg és mocskos
gonosz, de ha már radírozni nem lehet, akkor ketten menjünk
A leghatásosabb fegyver a közöny. Tudatni a másik hiányát, érezni hogy kitölti az ürességet a másik lelkében. Kívánságot kelt, vágyat. Létszükséglet
Szabad utakon járkál, néha belelépked a szarba, de mindig eléri a vágyát; megkopogtatni az elhűlt kőtömböt.
Támad az érzés, áthalad mindenen, végül eléri végső hatalmát. Sikeresen megérintett. Talán most más időszakok jönnek. De mindig a talán! Nem lehet benne biztos, ha a sors visszaüt, és közbevág a legszarabb dologgal ami csak lehet. Legjobban a bal oldali nézettel vág vissza, ha a jobb oldal a jó, a bal biztos szar, később azt látja meg, vége mindennek. Kihal. Új vágy születik. Arra már vigyázni kell
Jóleső, pozitív érzelmekkel kell áltatni, hátha kivirágzik a lélek, beszakad a pókháló, bejut a napfény. Átjárja mindened, érzed a vér csörgedezését az ereidben, szabad vagy, mint a madár. De nem szállhatsz el a bajok elől. Az se biztos hogy szállsz szembe a bajjal, akkor viszont szerencsés vagy. Megtört a jég, elfolyik a víz. Jégből víz lett, nem csodás? Csodás, de nem a legjobb érzés.
bennem megvan az a vas, amit a te mágnesed vonz, ennek így kell lennie, vagy neked kell a mágnessel kezdened valamit, vagy nekem elengedni a vasat. de az nekem a szívem
Más a forgatókönyv, más az író.
Ami el kezdődött íródni, valószínű úgy akarta, hogy ez legyen a legszarabb történet.
De kijavítom ezt a piszkozatot, boldog leszek csupán, egy senki otthona hozzám futurisztikus lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése