Le vitt engem ameddig csak lehet, a legalján ahol már csak a szemét van, a sok értéktelen dologtól nem látom a fényt, hogy fellélegezzek, hogy lássam az élet értelmét. Elvittél teljesen oda, ahol kihalt minden, ahol teljesen megváltoztam, ahol nem önmagam vagyok. Megváltoztam az amolyan szimpátia miatt, valójában el is felejtettem milyen az önmagam. Egyáltalán mi az?
De nem baj, ezek azok az apró maradványok, amik kiegészítik a tulajdonságaimat. Befordultam, elkorcsosult bálvány lettem a szürke füstben, csak kint állok a hidegben, várom a legjobb dolgot amit csak el lehet képzelni. De ez miért ennyire rossz?
Nincs segítség, nincs támasz, nincs pénz mégis mihez kezdjek?
Tönkremegyek, félek így más szemébe belenézni, játszani a macsót, ami nincs is, kiállni a kör közepére
fuck i'm high
nem, baszottul nem így van
i'll never forget you
ja, sokan ezt mondják, mégsem úgy van
no regrets just love
könnyűvérűség, még ha csak ennyiből is állna
tehát így. kurvára ott vagyok már az alján, kukucskálok a felszínre, nem élvezem, nem törődöm, csak vagyok
de legalább jó a kilátás, tolom húzom a határokat, szövök vágyakat.
csodaszép egy másik világhoz. bárcsak ott lehetnék egy szép helyen jó emberekkel, én meg ember legyek ne ennyi depresszív hajlammal
mi csak részese voltunk a gyerekkori szerelemnek,
a nyár tele volt hibával,
de nem tanultunk belőle
élveztük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése