see my soul

Minden csak kibaszott szar és szarabb lesz és akkor ott állsz a végén és rájössz hogy még mindig van lejjebb.
Amikor nem tolhatod el a dolgokat hanem ki kell mondanod. Ebben a történetben nincs mosoly,csak a könnyek,küzdelem,vágyak.
Könnyű csendben lenni,nézni a tragédiát nyugodtsággal a testedben. Te semmiért nem vagy hibás,én viszem el a balhét. Neked minden jól megy,szerencsés vagy,felveszed a pókerarcot és továbbállsz egy lapos mosollyal. Kiszúrnak a tömegből,de ne törj össze. Ne legyen benned a félelem.
Kockáztasd meg akkor is,ha alul maradsz. Képviseled magad szívét.
Lenni máshol,mással,ha tudnám hogy ez van. Hátrahagyva mindent,de nem ér mert még kicsi vagy.
Csak csináld meg ami kötelező,a többi meg nem érdekes. Nem érdekel az én szavam,nem hallgatsz meg.
Egyszerűen szarban vagyok.
Leszarom már a vágyaim,leszarom akik még megmaradtak nekem.
Olyan sznob nekem ez az egész.
Konkrétan vázlatként érzem magam valaki lapján,egy elrontott bábú. Nincs múltam,nincs jelenem,nincs jövőm. Csak vagyok. Sétálni akarok! De senki nem jön el. Egyedül a sötét úton lámpa nélkül,te nem látsz semmit,csak a csillogó útszélét ami keskenyedik. Nincs melletted senki,akkor olyan,mintha csak te léteznél a világon. Nem helyesel valaki,ha valamit teszel,nem figyelmeztet,ha épp elrontottad,nem nevet veled,ha jó kedved van,nem sír veled,ha bajod van a világgal.
Ürességet érzek. Jajj mit kellene tennem. Már lehangolt se tudok lenni,sem vidám,olyan semleges.
Őszi szünet,karácsony,nyár,ünnepek. Nekem mind ugyan olyan üres és semmit tevő. Nincs hová mennem,nem tudom élvezni a szabadságot. Néha azt hiszem,mindenki bulizik,én pedig szünetekkor,vagy valami különleges napon a világon csak én vagyok itthol egyedül.
Hihetetlenül rossz érzés..
Mindig csak egy pohár gránátalmás tea. Ahh..annyi jutott nekem,mellé egy ronggyá nézett sorozattal,mondjuk a Skins vagy a Misfits. Ez is élvezet,de nem adja vissza a baráti örömöt.
Azt a mosolyt,amitől optimizmus,vagy tökéletes lesz az életed.
nem akarok egyedül lenni.

just awkward

Az élet megtanított már számtalan dolgokra,amiket elértem eddig,voltak olyanok is, amiben csalódnom kellett. Kis apró dolgok,ami 15 éves koromig tévhitemben éltek az én kis világomban.

Régen azt hittem,hogy az official videókban tényleg énekelnek,és klippeznek is,nemrég jöttem rá,hogy csak tátognak. Azt hittem,hogy a pörkölt a legfinomabb étel a világon,de vannak finomabb ételek is. Hittem,hogy spongyabobnak van agya,és rájöttem,hogy egyáltalán nincs , hogy csak a franciák és az angolok teázhatnak , a hógömbben lakó pingvin szomorú,pedig tökéletes világban van bezárva az üvegbúrájában , nem gondoltam volna,hogy létezik spermabank , hogy az emberek boldogok,és nincs hibájuk , csak a kínaik viccesek,közben bárkiben lehet fantázia,kretívitás , hogy az alkohol nem megoldás semmire,holott elfeledtet minden problémát , sosem hittem volna,hogy a This Will Destroy megtanít élni,és bízni,amikor padlón vagyok,és hogy az élet sosem lehet rosszabb a tegnapnál.

Ezek olyan dolgok,akik nekem elmagyarázták,vagy éppenséggel rájuk akadtam.

Le akarok szokni az internetről,gyűlölöm az internetet,csak rosszat okoz nekem.Ráadásul unalmas számomra. Facebook-on nem jönnek értesítések,vagy beszélgetési rohamaim, msn-re sosem jelentkezek be,és egyszerre beszélgetek 3 emberrel,hotdogon nem kapom a profilomra a sok +1-et,vagy hogy brutál jó,tumblr-ön nem posztolok képeket,nem nézem másokét..De nem volt blogom! Ez felülmúl mindenen. Ez nekem a virtuális pszihiáter,ha nincs partner,akinek elmondhatnám,itt el tudom mindent mondani,és ez fantasztikus.

Hihetetlenül meg szeretném tartani a halloween-t,be szeretnék öltözni valami idióta jelmezbe,mondjuk szellembe,ölbe kapni pár barátot,és kopogtatni: ,,CUKROT VAGY IJESZTÜNK? BUHAHA"

Ebből a szempontból irigylem Amerikát,kár,hogy mi Magyarok nem vagyunk ennyire kreatívak,és egyéniek,hogy egy ilyet megtartsunk. Kretén egy népség.. De már nem lehet,lassan felnövögetek..

Az nem lehet égi jel,hogy minden reggel könnyes szemmel ébredek fel,mert ugyan azt álmodom? Ülök egy kikoptatott veranda szélén,egy félelmetes ház előtt. 2 üveg pia van a kezemben,és én mindig szomorú vagyok. Beljebb merészkedek, a falak sötét barna színűek,kopott fakéreg,rücskös tapintású. Minden fehér-fekete,bennem pedig csak a szomorúság,és a sötétség lakozik. Üvöltözök,és sírok. Majd mindig elérek az utolsó szobáig,és leülök a sarokba. Megiszom a két üveg piát,amitől még bolondabb vagyok,majd még jobban sírok. Annyira kiakadok,hogy fel vágom mindig az erem. Ott vérzek egyedül a kakaó barna padlózaton,és a vérem már az ajtóig elért. Majd fényezredek után rám találnak. Amikor már minden modern,és nem olyan gótikus,mint az én koromban..#

Az álmomban mindig ilyen szerepet töltök be.Minden hónapban ugyan ezt álmodom,és minden egyes áldott reggel könnyes szemmel ébredek fel. Ez nem valamilyen betegség? Én már nem tudom,de azt igen,hogy teljesen nem vagyok normális..

igénytelen cím

mai költemény:

Ez a valóság,kérlek ébredj fel,
Ez egy kegyetlen hazugság,hát oldozz fel..
Sok embert megtéveszt,és bánatot okoz,
De meg kell tanulnuk kontrollálnunk magunk.
Még ha fáj is. ó, igen, ez a valóság,kinek jó,
Kinek rossz,mi magunk nem dönthetjük el
Mi lesz kihívó kalandunk..

Elvesztettem a vonalat. Az a jég,ami a lábam alatt volt teljesen be fagyva,megtört. Ismeretlen lett számomra ez a környezet. Nem tudom mi a célom,egyáltalán miért vagyok még. Csak úgy elnézem más hülyeségeit,vagy ahogy próbálnak mást megnevettetni,nekem már az is jó érzés. Szeretem hátulról nézni az eseményeket,ami történik,azt mutatván,hogy ez egy cseppet sem érdekel.

every freckle is a kiss from an angel
every freckle is a star in the sky
every freckle is a flower on the meadow
you don't have any so fuck you!

Nem akarok senkivel sem beszélgetni,bevágom az ajtót és azt mondom menjetek.

Én és a zene. 

Csak megálmodok mindent,meg is kellene valósítani. Tétlenül ülök és én hülye várom a pillanatot.

Ma volt ilyen személyiségi teszt,és a padtársam azt jelölte,hogy érdekes vagyok. Ezen kicsit el gondolkodtam,nem tudom mi lehet bennem annyira szuper. Sokszor azon merengek,hogy a belsőm az valójában nagyon sokat ér,akár egoistásan hangzik,akár nem,és ránézek a külsőmre..akkor letör a jó kedv. Bele gondolok,hogy a mai világban kinek számít a belső,ugyan..ritka. Várom,várom iszonyatosan a karácsonyt, de legbelül gyűlölöm. Nem,nem jó ez egyedül. Nincs tervem,szüleim romokban hevernek,én pedig szokás hívén ülök a szobámban. Tudom,hogy ez lesz,de valahogy még is várom. Talán mert a szeretet ünnepe,örülök más boldogságának. Nekem ennyi jutott. Más szerelmén lakmározom,úgy hogy ezt senki nem tudja..

Néha csak úgy mászkálnék idegenek agyában. Meg nézném azt a tátongó semmiséget a sötétségbe. Kinek vannak gondjai,bajai.Kiharapnám valaki szívéből az alvadt fekete vért,és megvárnám míg benőne szeretettel.

egyszer úgy is ott leszek. emberi metsző fogakkal ott fogok legelészni. vért fogok inni,és ennek nincs értelmes befejezése

neked mindened,nekem semmi

Napsütés,lubickolni a jéghideg vízben,jégkását inni,pucéron szaladgálni a tengerparton,közbe ki be bújkálni a sátorból. ez lenne a jó,erre lenne szükségem. Baromira nincs kedvem most a télhez, a meleg teához,a mézeskalács házikókhoz,az idióta megzavaró csendhez,se a karácsonyhoz,- illetve szilveszterhez. de csak azért mert nem akarom tölteni egyedül,magányosan,mint ahogy minden éven.. jelenleg erre lenne szükségem. Életstílust vagy valamit sűrgősen változtanom kellene,mert utálom ezt a jelmezt amiben vagyok,UTÁLOM A TESTEM

I'd rather be sleeping

nyári muzsikám,mi alatt építettem az álomvilágot. hiányzik..

Mágnesként taszítom magamhoz a hibákat.. Magamhoz láncolom.Mindig megtalál a balhé,és a balszerencse. Csak boldog szeretnék lenni..csak..Akár egy percre.
where are you now?
Nem válaszol. Úgy érzi nem tartozik felelőséggel. Magam csináljam..
Oké.
Még nem jött el a megfelelő pillanat,de úgy is elérem amit szeretnék. Nem érdekel ki mit szól hozzá,de akkor is fényképész leszek még az életben. Mindenféle téma fog érdekelni. Esküvő fotózás,pályázatokat fogok beadni,és a kreatívitásommal meg fogom nyerni. Vagy hobbiként a természetet.. Akkor is el fogom érni!
Még ha ez habi munka is. Nem érdekelnek a fizikai munkák. Nem érdekelnek a számok. Nem érdekelnek a papír munkák. Eldöntöttem.. 




a késed, a hátam. a fegyverem, a fejed.
Mindig mindenkinek azt adom,amit kapok. Vagy még azt sem!
Hihetetlenül rossz barát vagyok. Sokkal jobban jár valaki,ha nem ismer. Vagy nem áll velem szóba. Veszélyes és undorító vagyok. Nem mindig tanulok a hibámból, és újra és újra beleesek a fekete lyukba. Abban a süllyesztőben,amikor figyelmeztet,amikor elrontottam valamit,de már késő. Azt már meg tetted,bízd az időre,hátha elmúlik,vagy elfelejtik. Ne emészd magad rajta feleslegesen,üresen.


Álmodtam egy világot,egy örök mezőt,ami csak számomra létezik. De lerombolták.. Nagy markolókkal.. Ilyenkor mit tegyek? Építsek egy újat? á,nem megy. Túlságosan gyenge,és ügyetlen lennék hozzá. 2 éve fel tudtam építeni,és 2 éven keresztül tartani,de már át adtam a világnak. Leestem a Földre,és tudakoztam,hogy élek. Nem tudom magam összeszedni,nem tudok már semmit. Ébredjek rá,hogy én egy hülye piszkozat vagyok valaki lapján. ÉBREDJEK MÁR FEL!..

feeling of

Miért van az úgy,hogy az emberek,azt szeretik,akit nem lehet? Miért van az úgy,hogy az emberek,nem szeretik,akit lehet? Mindig az kell,ami nincs,és sosem az kell,ami van..

 Általában ez fordul elő minden embernél. Ha birtokolsz valamit,egy kis idő múlva mindenki ráun. Valami újat szeretne,vagy konkrét kikötött dolgot. Mindenki buta az esedékes első pillanatban,aztán akik fel tudják fogni,a saját hibáikból tanulnak. Szeretnénk másoknak tetszelegni,jól kinézni,de sokszor elbukunk. Te mit tennél,ha valaki akarattal rád borítana valamit? Szaladnál és megütnéd? A mai ember már csak ezt tudja. Senkiben sincs tolerancia,csak a maguk érdekében próbálnak javat találni. Szavaknak nincs értelme,letett tettek kellenek. Követelőznek.Akarnak.Vádaskodnak.Lépj túl a rossz napokon,mintha ez nekem könnyű lenne. Törölj. Ne emlékezz semmire! Indítsd újra a rendszert,és mondd hogy nincs semmi baj. De leállítani miért nem lehet? csak egy kis időre. Amíg átgondolsz dolgokat. Amíg még meg tudsz állni ebben a rohanó világban. Miért nem? Így adnak az élethez egy kis fűszert,hogy legyél önálló?

Néha magamba néztem,és azt gondolta,soha semmit nem fogok tudni az élet tapasztalatairól,sosem sikerül nekem semmi.Sokszor az ember elkezd arra koncentrálni,hogy mi az ami másképp lenne,és mi az,amit nem szeretne ha lenne. És szinte elfelejti,mi az amije viszont tényleg van.Barátok,szerelem, vagy csak maga az élet. Velem is ez van,viszont annyi különbséggel,hogy nekem semmim sincs,és mégis azon gondolkozok..

Nem kívántam sosem,hogy én legyek a legjobb a világon,vagy sokan ismerjenek,ehelyett van néhány nagyon fontos ápolt dolog az életben,akik segítettek a rosszból kimászni,akik visszarángattak az öngyilkosságból,akik tényleg ott voltak velem,amikor már nem találtam kiutat,és segítettek kivinni a fényre. Akik eltekintettek a kinézetem felett,és a belsőmet látták. Akik az foglalkoztatta. Ez már mind a múlt.. De köszönöm nekik.
Már nem kívánom el,hogy segítsenek,mert már nem illendő,hisz magam kell az életben érvényesülnöm,ha nincs ott senki mellettem,és egyedül kell megoldanom. Mostanában magányos vagyok,és a dolgaimat magamban osztom meg. Visszafojtom. Ami lehet,hogy nem jó.. Még depressziósabb vagyok tőle,de észrevettem,hogy a múlt miatt vagyok ilyen zavarodott. az már egy elásott törmelék. Szépen fogok rá emlékezni,de lassan el kell engednem,és a jelenre koncentrálnom..

"Csalódni egyszer,boldognak lenni százszor"

A hegeim emlékeztetnek rá, hogy igaz a múlt

Deja-vu érzésem van,mintha már mindent megéltem volna. Volt részem benne tavaly. Újra-és újra megélem. Előjött a karácsonyi és a szilveszteri lázam,pedig rühellem a karácsonyt,és erről a családom tehet, mindig felfordulás van itthon. Véget nem érő veszekedések,és a nagy semmit tevés. De most valahogy tervem van ehhez. Csinálnám. Éreznék Egy igazi karácsonyi hangulatot valakivel,akivel együtt lehetek,és az új évet pozitívnak elképzelni. Ennyit szeretnék. Boldog lennék. Lesznek bizniszek,az a kis hiány. a remény. Ebben a szép őszi időmben kedvem támadt kis kreatív dolgokra,ragasztani,fúrni,barkácsolni. Zenével a fülemben kimegyek a hulló fák ölébe,és kimondom,mi az ami bánt. a szó elillan. ahogy minden más. a leveleket elfújja a szél. Vannak terveim,de az ellenállás,az egyedüllét nekem nem kedvez. Semmit sem jó egyedül csinálni. Az őszi utcán csukott szemmel sétálni,közbe belekap a szél az arcodba,becsukod a szemed,és csak gondolkozol,ennél jelenleg nincs is jobb. Igen,jelenleg nincs jobb. Minden romokban hever,én csak ennyit kérek.

Azt mondják nem tudok eltölteni egy napot az igazi világban, én azt mondom ti nem élnétek túl egy éjszakát az enyémben.

Ez nálam az erőltetett dolog. Amikor azt akarják,ami mindig másnak kedvező,de tudják (más esetben nem),hogy ez nekem nem jó. A tanár is csak azt a tantárgyat tartja fontosnak,amelyet ő tanít,vagy szeret. Rád erőlteti.Tanuld. Nyúzd. Élvezd. De én nem tudom.Csak ásom a gödröt magam alá,hogy ezt éljem túl. Ez is a valaha létező legrosszabb dolog közé tartozik,nálam. Azt hiszik,nekünk ezzel jót tesznek,de nem érzik át azt a kínt,amit belénk ütnek. Nincs érzésük.Csak meg akartatnak velünk ismertetni minden dolgot..hogy igazi emberek legyünk ebben a világban. Te nem tudnál átélni egy napot a sűrű álomvilágomban,én nem tudnék a te zülledt életedben. Nem kívánom más életét,csak az enyémet rendbe rakni.Szebbé tenni.Varászlatossá.ha már megkaptam.

mint a rózsák, virágzunk majd meghalunk.

Paranoiás vagyok. Hiszek a túlvilági dolgokban.hogy létezésük után jobb élet vár rám. Próbálok benne hinni. Erőlködni. Ennél már nem lehet rosszabb.ha visszatekintünk a múltba,elmerengve nézem,keresem a hibákat.mi volt az,amit elértem,keresem a hibákat, mit nem vettem észre.Amitől még jobb lett volna az életem. Arra a pici parányi csontokra,amik hiányaim észlelték.az,ami még hiányzott.nem tudhatod,mi lesz veled.Lehet a mély gödörben fogod magad találni egy elnyelőn,ahol számzáras széfben vagy eldugva,és halott vagy. Megfogtak,és megöltek. Majd elrejtettek.nem tudhatod,ki veheti el az életed,vagy ki tehetne boldoggá. Megnézném a múltam,mi volt az,ami boldoggá tett. Keresném azokat a dolgokat,amik kiemelkedőek voltak. Folyton ezen merengek.a múltban élek,és a jelenre nem próbálok oda figyelni.Csak tervezek,tervezek,és elrontok mindent. Ezek lesznek azok a kedves csontok,mi hiányom köré nőnek.Ezek a kapcsolatok,melyek erősek voltak,mára hajszál vékonyak lettek,és néha komoly árat fizettek értük,de sokszor varázslatosak voltak,ezek történtek,miután már eltűntek a baráti viszonyok. De úgy kezdtem látni a dolgokat,hogy meg tudtam tartani a világot,úgy,hogy semmi sem motivált. Amiben hittem volna.Elvették a becsületem,a hitem.Kapcsolatok kezdtek elillanni,el is felejted,hogy én valaha a múltadban voltam,vagy én a tiedbe. Egy sötét kis gyárkéményen minden nap füstölök,ami mára gyakorivá vált,és mérhetetlen berögződött. Ott megtalálsz,de én nem biztos hogy válaszolok,már elfelejtettelek..

"minden rózsának megvan a maga tövise.."

Összevisszaság

Emlékeket szeretnék őrizni.valami olyat,amiről csak rossz emlékeim vannak.amiről tudom, életem legrosszabb napja volt.gondolok én itt balesetekre.ha mondjuk lenyeltem volna kiskoromba egy faágat,vagy akár most, beleállt volna a lábamba,akkor zsepkendőbe becsomagolva,eldugnám az ágyam alatti titkos dobozba, ha elfelejteném,nagy takarításkor benéznék abba a cellába,és azt látnám hogy ez egy faág.az idők során már megfeketedett rajta a vér, vissza akarok rá emlékezni,ha elfelejteném. ugyan ez van a jó emlékekkel is.valami felejthetetlen jó élménybe,egy vidámpark belépőre,vagy akár egy koncertre.ott tartogatnám a szekrényen,és visszaemlékeznék rá, én valaha itt is voltam, boldog voltam valamikor.az emberek mindig is akarnak valamit, mindig valamivé válni akarnak,amik szívük mélyén igazán élnének.persze sok mindent akarok,de tenni is kell érte valamit.de meg vagyok láncolva..szeretnék kék szemeket,ha bele néznék a tükörbe,legalább büszke lehessek rá,hogy az óceánt látom magamban,nagy fénylő szemeimben, kék óceán verődést látom,ami csendben mossa a partot,a sziklafalakat, közben sirályok hablatyolnak.én meg ülök a tengerparton.bizony,jó lenne a közelébe lakni,hangulatos.a szomorúság jellemzi.valahányszor lemennék,írnék dalokat,vagy csak szimplán pár sort az életről,lassú, melankólikus zenéket hallgatnék,gitároznék az életnek,csak úgy jól érezni magamat.nézni a tengert,iszogatni sört,vagy vodkát, a végén láthatatlan állatokkal verekednék,az esedékes partra úszott állatkákkal kommunikálnék,és diskúrálnám,hogy ők beszélnek-e,vagy csak tévedek? hmm,nyilván neked is lehet ilyen álmod,csak más vágyakkal,érzésekkel,életszimplákkal.ami neked tetszik.nekem ez tetszik.fogadd el.maradj csendben,ne üvöltsd hogy bajom van,én azt üvöltöm hogy kapja be a világ.tégy te is így

.

Erről beszéltem,valami átláthatatlan csoda,valami megfoghatatlan

Az emberek mindig megdobálnak valami igazságtalannal,valami sértővel.csak úgy hozzád vágnak egy közel álló szót,ami megsérti jogaidat,és te azt kívánod bárcsak ne lenne.állj fel a verandára,és ints be a világnak! amiért büntet.hagyod hogy földbe tiporjanak.hogy el vegyél tőled a becsületed.amikor nem tudsz semmit tenni.amikor csak egy megalázott semmi vagy,egy érdektelen kis piszok.na igen,nem tudsz ellene tenni.ez a rendje a dolognak.ez csak egy próba,készen vagy-e az életre.kudarc vagy harc,készen állsz-e?

- „Ha vonalas papírt kapsz, írj rá keresztbe.” -

azthiszem ez mindent el magyaráz.az utálkozásomról mások felett,a lázadás,amitől megbékélni szeretnék,hogy ne úgy történjen,ahogy nem én akarom.ahogy nem kívánkozom.senki nem ébreszt fel,mindent úgy akarok,ahogy én szeretném.ezért vagyok kapzsi,és álomvilágban élő.Arra gondoltam, hogy ez a lehető legrosszabb dolog a világon,amikor nem tudsz dönteni,amikor igazságtalan vagy,amikor arra gondolsz,hogy nem jól tetted,megbántad,vagy épp feladtad.de visszacsinálni már nem lehet.valahogy meg kell vele békélnünk,még ha nekünk ez a 'lehető legrosszabb dolog a világon'

Az élet fájdalomra megy

Emlékszem a pingvinre,aki a hógömbben lakott.Egész kicsi koromra visszaemlékszem,ahogy a sarokban hevert.Alig értem el az asztalt,de ő érdekelt.egyedül volt,és szomorú.nem jutott más neki az életben,csak ennyi.aggódtam érte. ki akartam őt hozni bentről,jobb élettel reménykedve.hisz még csak 4 éves voltam,mit se tudtam az életről.aztán megsírattam,és néztem szegénykét.töröltem szemeimet,hogy ne látszódjon semmi.egy üvegbúrába volt bezárva,egy semmibe.már akkor értettem a lényeget,mint más csak egy hülye kacatnak hitte.én átláttam,hogy nem könnyű az élete.

...

Később rájöttem,hogy nem kell őt féltenem.pompás élete van, tökéletes világban bezárva.jobb élete van mint nekem.ez adott nekem éltetőt.ez adott hitet,hogy van még remény egy jobb világra.talán ahová kerülök halálom után.tudom hogy van még dolgom valahol,az meg van írva,csak várnom kell a megfelelő alkalmat. ellenkező esetben ő nem érez semmit a fájdalomról,én pedig igen.sokkal de sokkal könnyebb az élete.nincs ki csalódást okozzon magának,nincs célja,nincs vágya,ő csak van.létezik.látható.csak néz egyenes a nyitott csőrével,sállal a nyakában.majd felráztam a havat,és sírtam..néztem a csodát,ezt a pompát.tetszett.

lovely bones

társadalomklinika

Csinálni akarok egy időgépet. vagy csak úgy távolról finom vajas popcornnal nézni,hogy mit műveltem két évvel ezelőtt.most valahogy a csendre van szükségem.nincs szükségem emberekre.nincs szükségem tárgyakra.semmire.most az sem érdekel,ha tele vagyok hibával.nem figyelek oda semmire.várok valakire,hogy felfedezzen.csak szép csendbe várok.hűvös tekintettel.a következő buszt várom,hogy vigyen minnél messzebb.új élettel reménykedve.új testeben,új fantáziában.tartással megáldva,társadalommal megáldva.adjon az élet valamit a kezembe,és mutassa meg,hogy küzdjek valamiért.amiért tudom,hogy megérte élnem.amiért kell élnem.jobb lenne,ha az élet fekete-fehér lenne,háttér zajjal ellátva.sokkalta sokkal jobban bírnám.egy roskadt szellemjárta kunyhónál akarok sétálni az éjszakában,és félni,egymás kezét fogni,akivel megyek.most ezt képzelem el.utálom ezt a dupla olajban megsütött világot.ezt az elcsépelt szennyet.rosszat tesz nekem.egy hülye piszkozatot érek.amin merengnek,hogy megtartsák,vagy-kidobják.szégyellem magam.különbözök.elnéznek mellettem.kibeszélnek.szánalmasnak tartanak.elegem van.miért nem születtem máshová? miért születtem másnak? ismét csak kérdések,meg nem kapott válaszokkal.

"A hajnal ébreszt fel,lehet csak álom most mennem kell,sírj csak vállamon és ölelj ahogy régen mikor égett még a tűz,talán csak ez maradt mi összefűz..."

ez a vonat elment..sosem jön vissza