Összevisszaság

Emlékeket szeretnék őrizni.valami olyat,amiről csak rossz emlékeim vannak.amiről tudom, életem legrosszabb napja volt.gondolok én itt balesetekre.ha mondjuk lenyeltem volna kiskoromba egy faágat,vagy akár most, beleállt volna a lábamba,akkor zsepkendőbe becsomagolva,eldugnám az ágyam alatti titkos dobozba, ha elfelejteném,nagy takarításkor benéznék abba a cellába,és azt látnám hogy ez egy faág.az idők során már megfeketedett rajta a vér, vissza akarok rá emlékezni,ha elfelejteném. ugyan ez van a jó emlékekkel is.valami felejthetetlen jó élménybe,egy vidámpark belépőre,vagy akár egy koncertre.ott tartogatnám a szekrényen,és visszaemlékeznék rá, én valaha itt is voltam, boldog voltam valamikor.az emberek mindig is akarnak valamit, mindig valamivé válni akarnak,amik szívük mélyén igazán élnének.persze sok mindent akarok,de tenni is kell érte valamit.de meg vagyok láncolva..szeretnék kék szemeket,ha bele néznék a tükörbe,legalább büszke lehessek rá,hogy az óceánt látom magamban,nagy fénylő szemeimben, kék óceán verődést látom,ami csendben mossa a partot,a sziklafalakat, közben sirályok hablatyolnak.én meg ülök a tengerparton.bizony,jó lenne a közelébe lakni,hangulatos.a szomorúság jellemzi.valahányszor lemennék,írnék dalokat,vagy csak szimplán pár sort az életről,lassú, melankólikus zenéket hallgatnék,gitároznék az életnek,csak úgy jól érezni magamat.nézni a tengert,iszogatni sört,vagy vodkát, a végén láthatatlan állatokkal verekednék,az esedékes partra úszott állatkákkal kommunikálnék,és diskúrálnám,hogy ők beszélnek-e,vagy csak tévedek? hmm,nyilván neked is lehet ilyen álmod,csak más vágyakkal,érzésekkel,életszimplákkal.ami neked tetszik.nekem ez tetszik.fogadd el.maradj csendben,ne üvöltsd hogy bajom van,én azt üvöltöm hogy kapja be a világ.tégy te is így

.

Erről beszéltem,valami átláthatatlan csoda,valami megfoghatatlan

Az emberek mindig megdobálnak valami igazságtalannal,valami sértővel.csak úgy hozzád vágnak egy közel álló szót,ami megsérti jogaidat,és te azt kívánod bárcsak ne lenne.állj fel a verandára,és ints be a világnak! amiért büntet.hagyod hogy földbe tiporjanak.hogy el vegyél tőled a becsületed.amikor nem tudsz semmit tenni.amikor csak egy megalázott semmi vagy,egy érdektelen kis piszok.na igen,nem tudsz ellene tenni.ez a rendje a dolognak.ez csak egy próba,készen vagy-e az életre.kudarc vagy harc,készen állsz-e?

- „Ha vonalas papírt kapsz, írj rá keresztbe.” -

azthiszem ez mindent el magyaráz.az utálkozásomról mások felett,a lázadás,amitől megbékélni szeretnék,hogy ne úgy történjen,ahogy nem én akarom.ahogy nem kívánkozom.senki nem ébreszt fel,mindent úgy akarok,ahogy én szeretném.ezért vagyok kapzsi,és álomvilágban élő.Arra gondoltam, hogy ez a lehető legrosszabb dolog a világon,amikor nem tudsz dönteni,amikor igazságtalan vagy,amikor arra gondolsz,hogy nem jól tetted,megbántad,vagy épp feladtad.de visszacsinálni már nem lehet.valahogy meg kell vele békélnünk,még ha nekünk ez a 'lehető legrosszabb dolog a világon'