Deja-vu érzésem van,mintha már mindent megéltem volna. Volt részem benne tavaly. Újra-és újra megélem. Előjött a karácsonyi és a szilveszteri lázam,pedig rühellem a karácsonyt,és erről a családom tehet, mindig felfordulás van itthon. Véget nem érő veszekedések,és a nagy semmit tevés. De most valahogy tervem van ehhez. Csinálnám. Éreznék Egy igazi karácsonyi hangulatot valakivel,akivel együtt lehetek,és az új évet pozitívnak elképzelni. Ennyit szeretnék. Boldog lennék. Lesznek bizniszek,az a kis hiány. a remény. Ebben a szép őszi időmben kedvem támadt kis kreatív dolgokra,ragasztani,fúrni,barkácsolni. Zenével a fülemben kimegyek a hulló fák ölébe,és kimondom,mi az ami bánt. a szó elillan. ahogy minden más. a leveleket elfújja a szél. Vannak terveim,de az ellenállás,az egyedüllét nekem nem kedvez. Semmit sem jó egyedül csinálni. Az őszi utcán csukott szemmel sétálni,közbe belekap a szél az arcodba,becsukod a szemed,és csak gondolkozol,ennél jelenleg nincs is jobb. Igen,jelenleg nincs jobb. Minden romokban hever,én csak ennyit kérek.
Azt mondják nem tudok eltölteni egy napot az igazi világban, én azt mondom ti nem élnétek túl egy éjszakát az enyémben.
Ez nálam az erőltetett dolog. Amikor azt akarják,ami mindig másnak kedvező,de tudják (más esetben nem),hogy ez nekem nem jó. A tanár is csak azt a tantárgyat tartja fontosnak,amelyet ő tanít,vagy szeret. Rád erőlteti.Tanuld. Nyúzd. Élvezd. De én nem tudom.Csak ásom a gödröt magam alá,hogy ezt éljem túl. Ez is a valaha létező legrosszabb dolog közé tartozik,nálam. Azt hiszik,nekünk ezzel jót tesznek,de nem érzik át azt a kínt,amit belénk ütnek. Nincs érzésük.Csak meg akartatnak velünk ismertetni minden dolgot..hogy igazi emberek legyünk ebben a világban. Te nem tudnál átélni egy napot a sűrű álomvilágomban,én nem tudnék a te zülledt életedben. Nem kívánom más életét,csak az enyémet rendbe rakni.Szebbé tenni.Varászlatossá.ha már megkaptam.
mint a rózsák, virágzunk majd meghalunk.
Paranoiás vagyok. Hiszek a túlvilági dolgokban.hogy létezésük után jobb élet vár rám. Próbálok benne hinni. Erőlködni. Ennél már nem lehet rosszabb.ha visszatekintünk a múltba,elmerengve nézem,keresem a hibákat.mi volt az,amit elértem,keresem a hibákat, mit nem vettem észre.Amitől még jobb lett volna az életem. Arra a pici parányi csontokra,amik hiányaim észlelték.az,ami még hiányzott.nem tudhatod,mi lesz veled.Lehet a mély gödörben fogod magad találni egy elnyelőn,ahol számzáras széfben vagy eldugva,és halott vagy. Megfogtak,és megöltek. Majd elrejtettek.nem tudhatod,ki veheti el az életed,vagy ki tehetne boldoggá. Megnézném a múltam,mi volt az,ami boldoggá tett. Keresném azokat a dolgokat,amik kiemelkedőek voltak. Folyton ezen merengek.a múltban élek,és a jelenre nem próbálok oda figyelni.Csak tervezek,tervezek,és elrontok mindent. Ezek lesznek azok a kedves csontok,mi hiányom köré nőnek.Ezek a kapcsolatok,melyek erősek voltak,mára hajszál vékonyak lettek,és néha komoly árat fizettek értük,de sokszor varázslatosak voltak,ezek történtek,miután már eltűntek a baráti viszonyok. De úgy kezdtem látni a dolgokat,hogy meg tudtam tartani a világot,úgy,hogy semmi sem motivált. Amiben hittem volna.Elvették a becsületem,a hitem.Kapcsolatok kezdtek elillanni,el is felejted,hogy én valaha a múltadban voltam,vagy én a tiedbe. Egy sötét kis gyárkéményen minden nap füstölök,ami mára gyakorivá vált,és mérhetetlen berögződött. Ott megtalálsz,de én nem biztos hogy válaszolok,már elfelejtettelek..
"minden rózsának megvan a maga tövise.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése