Általában ez fordul elő minden embernél. Ha birtokolsz valamit,egy kis idő múlva mindenki ráun. Valami újat szeretne,vagy konkrét kikötött dolgot. Mindenki buta az esedékes első pillanatban,aztán akik fel tudják fogni,a saját hibáikból tanulnak. Szeretnénk másoknak tetszelegni,jól kinézni,de sokszor elbukunk. Te mit tennél,ha valaki akarattal rád borítana valamit? Szaladnál és megütnéd? A mai ember már csak ezt tudja. Senkiben sincs tolerancia,csak a maguk érdekében próbálnak javat találni. Szavaknak nincs értelme,letett tettek kellenek. Követelőznek.Akarnak.Vádaskodnak.Lépj túl a rossz napokon,mintha ez nekem könnyű lenne. Törölj. Ne emlékezz semmire! Indítsd újra a rendszert,és mondd hogy nincs semmi baj. De leállítani miért nem lehet? csak egy kis időre. Amíg átgondolsz dolgokat. Amíg még meg tudsz állni ebben a rohanó világban. Miért nem? Így adnak az élethez egy kis fűszert,hogy legyél önálló?
Néha magamba néztem,és azt gondolta,soha semmit nem fogok tudni az élet tapasztalatairól,sosem sikerül nekem semmi.Sokszor az ember elkezd arra koncentrálni,hogy mi az ami másképp lenne,és mi az,amit nem szeretne ha lenne. És szinte elfelejti,mi az amije viszont tényleg van.Barátok,szerelem, vagy csak maga az élet. Velem is ez van,viszont annyi különbséggel,hogy nekem semmim sincs,és mégis azon gondolkozok..
Nem kívántam sosem,hogy én legyek a legjobb a világon,vagy sokan ismerjenek,ehelyett van néhány nagyon fontos ápolt dolog az életben,akik segítettek a rosszból kimászni,akik visszarángattak az öngyilkosságból,akik tényleg ott voltak velem,amikor már nem találtam kiutat,és segítettek kivinni a fényre. Akik eltekintettek a kinézetem felett,és a belsőmet látták. Akik az foglalkoztatta. Ez már mind a múlt.. De köszönöm nekik.
Már nem kívánom el,hogy segítsenek,mert már nem illendő,hisz magam kell az életben érvényesülnöm,ha nincs ott senki mellettem,és egyedül kell megoldanom. Mostanában magányos vagyok,és a dolgaimat magamban osztom meg. Visszafojtom. Ami lehet,hogy nem jó.. Még depressziósabb vagyok tőle,de észrevettem,hogy a múlt miatt vagyok ilyen zavarodott. az már egy elásott törmelék. Szépen fogok rá emlékezni,de lassan el kell engednem,és a jelenre koncentrálnom..
"Csalódni egyszer,boldognak lenni százszor"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése