Régen azt hittem,hogy az official videókban tényleg énekelnek,és klippeznek is,nemrég jöttem rá,hogy csak tátognak. Azt hittem,hogy a pörkölt a legfinomabb étel a világon,de vannak finomabb ételek is. Hittem,hogy spongyabobnak van agya,és rájöttem,hogy egyáltalán nincs , hogy csak a franciák és az angolok teázhatnak , a hógömbben lakó pingvin szomorú,pedig tökéletes világban van bezárva az üvegbúrájában , nem gondoltam volna,hogy létezik spermabank , hogy az emberek boldogok,és nincs hibájuk , csak a kínaik viccesek,közben bárkiben lehet fantázia,kretívitás , hogy az alkohol nem megoldás semmire,holott elfeledtet minden problémát , sosem hittem volna,hogy a This Will Destroy megtanít élni,és bízni,amikor padlón vagyok,és hogy az élet sosem lehet rosszabb a tegnapnál.
Ezek olyan dolgok,akik nekem elmagyarázták,vagy éppenséggel rájuk akadtam.
Le akarok szokni az internetről,gyűlölöm az internetet,csak rosszat okoz nekem.Ráadásul unalmas számomra. Facebook-on nem jönnek értesítések,vagy beszélgetési rohamaim, msn-re sosem jelentkezek be,és egyszerre beszélgetek 3 emberrel,hotdogon nem kapom a profilomra a sok +1-et,vagy hogy brutál jó,tumblr-ön nem posztolok képeket,nem nézem másokét..De nem volt blogom! Ez felülmúl mindenen. Ez nekem a virtuális pszihiáter,ha nincs partner,akinek elmondhatnám,itt el tudom mindent mondani,és ez fantasztikus.
Hihetetlenül meg szeretném tartani a halloween-t,be szeretnék öltözni valami idióta jelmezbe,mondjuk szellembe,ölbe kapni pár barátot,és kopogtatni: ,,CUKROT VAGY IJESZTÜNK? BUHAHA"
Ebből a szempontból irigylem Amerikát,kár,hogy mi Magyarok nem vagyunk ennyire kreatívak,és egyéniek,hogy egy ilyet megtartsunk. Kretén egy népség.. De már nem lehet,lassan felnövögetek..
Az nem lehet égi jel,hogy minden reggel könnyes szemmel ébredek fel,mert ugyan azt álmodom? Ülök egy kikoptatott veranda szélén,egy félelmetes ház előtt. 2 üveg pia van a kezemben,és én mindig szomorú vagyok. Beljebb merészkedek, a falak sötét barna színűek,kopott fakéreg,rücskös tapintású. Minden fehér-fekete,bennem pedig csak a szomorúság,és a sötétség lakozik. Üvöltözök,és sírok. Majd mindig elérek az utolsó szobáig,és leülök a sarokba. Megiszom a két üveg piát,amitől még bolondabb vagyok,majd még jobban sírok. Annyira kiakadok,hogy fel vágom mindig az erem. Ott vérzek egyedül a kakaó barna padlózaton,és a vérem már az ajtóig elért. Majd fényezredek után rám találnak. Amikor már minden modern,és nem olyan gótikus,mint az én koromban..#
Az álmomban mindig ilyen szerepet töltök be.Minden hónapban ugyan ezt álmodom,és minden egyes áldott reggel könnyes szemmel ébredek fel. Ez nem valamilyen betegség? Én már nem tudom,de azt igen,hogy teljesen nem vagyok normális..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése