A tegnap múltja összezavart

Elhagytál,ott hagytál porosodni a sarokban.nem érdekelt mi van velem,nem érdekelt mit csináltam.már nem nézel rám távolból nagy szemekkel,hogy mit csinálhatok.már nem vagy rám kíváncsi.hagytál álmodni. nem ébresztettél fel,hogy még itt vagyok neked,és beszélgessünk.szeressük egymást.hajszoljuk a pénzt,a sikert,de mégsem vagyunk e mellett boldogok.ez még így nincs rendben.ott vagyok,hogy harcolok a szeretetért.én csak ezért lennék boldog.könyörgök hogy valaki szeressen.de nem jönne oda.minek küzdjek akkor? a semmiért? ha van pénz,karrier,de barátságok nincsennek,mehet az egész a levesbe.én ott foglak figyelni téged távolról,hogy boldog vagy,elérted amit akartál,én meg koszos konténerek alján ott fogok rohadni,szomorodni.te rám untál,én hiába próbálkoznék,neked ez már nem elég.egyre többet akarsz az emberektől.emlékezz majd rám egyszer,hogy én léteztem.ti nyertetek,én vesztettem.ott vagyunk ketten egy jó helyen,sokat beszélgetünk,boldogok vagyunk.de ez csak álom,nem is gondolom hogy valaha beteljesedik.ezeknek így kell lennie? tehetek róla hogy láncra vagyok verve? meg vagyok kötve,mint a menekült kutyák,kik már jártasak a szökésre.de mindig átvágják a gazdájukat,van furfangjuk,és elhagynak mindent.neki vágnak a nagy világnak.egyáltalán te valaha szerettél? vagy csak kihasználtál? választ nem kapsz rá.a Földön olyan lehetőség miért nincs,hogy kiszállni? vagy egy megsemmísítő gomb..fél hogy csak pár ember marad a világon? valószínű..egyre több a boldogtalan ember.egymás után sorba álnnánk kiszállva,megnézve hány szomorú ember van. rengeteg..közte én is.akkor miért élni? miért tegyük ki mindenért a belünket? miért hallgassunk a szóra,a parancsra,a törvényre? miért? sok meg nem válaszolt kérdés,sok kérdés.minden mögött egy "nem tudom" áll.sosem válaszolsz,csak némán ülsz,és várod hogy rád írjak.olyan jó lenne,ha valaki igazából,szeretetből megölelne,úgy szorosan,majd puszit adnánk egymásnak.de nincs jelentkező,mindneki utál.úgyhogy hagyom a picsába.valakinek érezni akarom a ruha illatát,a bőrét érezni hogy szeret.állítólag egy homlok puszi többet ér bárminél.kíváncsi vagyok.semmi sem világos,mióta elmentél.minden olyan sötét,a lelkem balra fordulva mond ellent a szeretetnek.ezt már ő sem bírja.hogy játszadozik a szívemmel.teszi ide-oda,de nem mondaná hogy mi van.szeretnék újra kis supermen lenni,megmentőset játszani,hogy talán még higgyek a világban.higgyek hogy egyszer elfogadható állapotban lesz ez a sárgolyó.hiszem,hogy valahol jobb élet vár valakivel.de ez nem nekem való.most jó nekem egyedül.pedig ez nem jó.mindig is társra volt szükségem,egytelen egyre.mindig ráírtam,hozzászóltam ha kellett.ő nem keres.én nem keresem.tétlenül ülünk a gép előtt,és várjuk hogy valamelyikőnk írjon.várunk.persze,gondolkodok rajta hogy én is rá írthatok,de mindig én írok.ezért most hallgatok.túlságosan leköt,hogy ő épp mit csinál,hol van,miről álmodozik,kivel enyeleg.igen,féltékeny vagyok,hogy nem akarok elporosodott maci lenni a bútor tetején.bízok a szerencsében,hogy újra össze hoz minket a sors,de már semmi sem a régi.nézek merengve a múltra,és csak előre.nem figyelek a jelenre.és elbaszom.szó szerint.

"de túlságosan lekötött,hogy milyen hosszú a szempillája,egyessével megszámoltam őket a könyvtárban,míg ő olvasta az  Abelar és Elous-t a létező legkomolyabban tragikus szerelmi történetet.."