öngyilkossági kísérlet álmaimban..

..Gyötört ez a mély érzés..Egyszerre voltam boldog és szomorú.Vaskos kis paplanomat magamra húztam,és egy szép melankólikus számra elkezdtem gondolkodni,és tudatomon kívül csak bőgtem.Nem tudtam mit évő legyek.Szeretem,de tudom,hogy ez túl meredek.Elszívtam egy szál cigit,ahogy az idő sistereg,egy finom tejes-kávéval.Jó érzés volt kiszellőztetni a fejem.Majd visszabújtam a puha ágyikómba,betűrtem a lábam az ágy sarka alá.Minden nap csak ő jár az eszembe..De miért?Nem tudom kiverni a fejemből..és ha nem tudom,akkor neki ott kell lennie.Egyszerre vagyok tőle szomorú,és vidám.Rémálmok sorozata következik kicsi kis agyamban,majd egy pillanat át vált egy hűs csókra.Ajka ropog a fogam között.Elengedjük egymást,és élvezzük a pillanatot.A szája olyan szinten szexi,hogy nem tudok tőlle megszabadulni,és 2 perc múlva pedig már a veszekedés sorozata jött.Akkor jött,hogy a vonat alá akartam ugrani,nem akartam kósza álmokat kergetni.Meguntam.Feladom ! mondtam .És a belső megszólalt . - Te ezt nem teheted ! Hallgassak a szívemre,vagy inkánn az eszemre?Nem tudtam eldönteni egy finom jeges-kávé mellett se.Megkérdeztem az agyam.-Te mit javasolsz? -Kérdezd meg a szíved,ő jobban tudja. Hát odatátongtam szívem legsötétebb bugyrába és ötletet kértem.- Te mit javasolsz? -Kérdezd meg az agyad,ő az okosabb.Nem tudnak dönteni..Vagy nem akarnak befolyásolni.Utánna azt tanácsoltak. -Bence,tedd azt amit az agyad diktál,és a szíved irányít.Mindenki a szívével lát,az lelked csak befolyásol.Ha szereted,mondd el neki,nincs veszteni valód. Én ezen elgondolkodtam,de a szép zene mellett olyan szinten elálméltam,hogy mély álomba merültem agyam féltekébe.Majd egy pillanat alatt kinyitottam a kicsi szemeim..Azthiszem megint az ajkát éreztem az enyémen.Kivert a víz.Ez csak egy ostoba hazugság.Átváltottam egy kis zúzós rock zenére,és ki akartam magamból adni az összes negítv érzést.Belemarkolltam a paplanomba,és elüvöltöttem magam a zene szintjével.Majd sírtam,és sírtam.Elkezdett esni az eső is,egyet-kettőt villámlott.Pont passzolt a hangulatomhoz.Kiültem az ablakpárkányra,és néztem a hangosan csobbanó esőcseppeket,mik szomorúan leérnek a földre,és elvesztik életüket.Majd szívem feketére váltott.Nem értettem ezt az érzést.Most legyek boldog mert szeretem,vagy szomorú mert nem lehet az enyém? Nem tudtam mit tegyek.Nem tudom magam irányítani.Eladtam a lelkem az ördögnek.Semmi nem köt le és senki más csak Ő. Kihajnalodott..Felvettem sötétkék tom's cipőmet,fekete csőszárú nadrágomat,és a kedvenc 30 Second To Mars kapucnis pólómat,amit a triad jelképezett,a testvériség jele,egyben a hit és becsület.Majd szépen elindultam a vonat elé.Épp az első vonatot vártam,ami hajnal 4-kor indult.Kisírtam addigra magam.Nem tudtam mi az amit épp csinálok.Nem tudom ki irányít..Messziről hallottam a vonat elragadtató hangját.-Közeledik.-mondtam.Majd szépen,lassan elindultam a párkány szegélyen,és láttam közeledni lámpabúráját.Egész közel volt,zakatoló hagja rávilágított sötét érzéseimre.Majd egy nekifutásból elindultam,és véget vetettem az életemnek.Testem cafatokra hullot..menthetetlen voltam már.Éltem 14 évet,és beleszerettem egy olyanba,aki többet ér minden kincsnél.