egy kis önmarcangolás

Nem fogok megtörni,hol pár idióta embernek.lemegy mindennap az a bizonyos nap,mi értelme van küzdeni,ha nincs melletted senki? ugyan már,mosolyogj,nem számít,mit miért,csak mosolyogj,ne olvassák le az arcodról,hogy épp mi a bánatod.az emberek furfangos eszűek,néhány csökönyös,de ilyen tudatalatti érzés mindenkinek van.hiszek a megérzésekben,a gondolatokban.egyébként én is így cselekszek,ha szomorú vagyok,akkor is műmosolyt kell aggatnom nyomorult pofámra,mert különben nekem támadnak.hihetetlenül rossz érzés,amikor akarod,de nincs hozzá merszed éreztetni vele.azt mondják,ha valakire gondolunk ő megérzi.sokszor próbálom magamnak bebeszélni,hogy ő igenis gondol rám,de valójában nem érzem át.az álmaimnak akarok csak élni,tökéletes világgal,szereplőkkel,egy tökéletes mezőn,ahol csak fényképezni,gitározni,iszogatni minden nap. nem pedig jönni-menni egész nap,és várni a csodát,hogy ha majd szünet lesz.mindig azt kívánom,bárcsak megtörténne,de én már ahoz túl felnőttem hogy ezeknek tudjak hinni.elmúlt az a ˙dejólenne,ha ittlenne érzés˙,mármár minden emlékemet elvesztettem.próbálok visszagondolni a régi jó időszakokra,amikor semmi gondom nem volt a barátsággal kapcsolatban,most csak bolyongok a nagy világba,egyedül,üresen. sétálni egy álommezőn,ahol csak boldogság van,a szíved megsebezhetetlen,de az élet fájdalom nélkül egy nagy kihívatlanság,erre jöttem rá.régen sokkal gyerekesebb volt a felfogásom,holmi semmiségeket kértem,ki akarok törni.megváltozni.elviselhetőbbé válni.szeretni.SZERETNI. nem pedig tömeggyártmány lenni,a rengetegbe.nekem elég 1-2 igazi barát,csak minden percbe virtuálsian fogja a kezem,ha elesek legyen ki megtartson,ha anyagi helyzetem van kisegítsen. egy kicsit egyedi akarok lenni a többi emberiségtől,kiválni,szabaddá repülni. nem korlátozni,nem megkötve lenni,gyávaságomat elhagyni,és neki merészkedni a nagyvilágnak,egyedül,vagy egy kitartó személlyel.reggeltől estig négy fal között heverek,irónikus,aki azt mondja hogy az élet szép.sosem járok bulizni,szórakozni,inni,mivel nincs is senki.magamnak bezárkóztam,és elvagyok az álomvilágomban,ahonnan hiányolok embereket.van rengeteg hibám,de időm sincs hogy kijavítsam.vagy hogy testileg megváltozzak.kimerültem..lemerültek az elemek,és valakinek fel kéne tölteni.rájöttem,hogy minden mozgó ember viccesebb,szórakoztató,mint én.egyszerűen csak lenézek,és nézek a semmibe.nincs merszem semmire se.nincs erőm ráírni,kifogytam mindenből.hónapokkal ezelőtt sokkal felszabadultabb voltam,de a nyár alatt visszahúzódóbb voltam,talán mert hagyták is.minden napom sírással végződött,majd úgy mentem az 'álom mezőre'. és ez mindennap így...szokásommá vált,nehéz belőle kigubancolóni.megszoktam a fájdalmat is,szinte mindenkitől azt kapom. ne félj a fájdalomtól.vagy félj? még nem tudom. vannak terveim,olyan dolgaim,aminek szentelném az életem,de tök amerikásan gondolkodok a többi emberrel szemben. gyenge vagyok,egy sor szerencsétlenség,nekem ez nem könnyű. sok fájdalmat kell végigélnem mások miatt.beszélni akarok.sokat.rengeteget.sok mindenről.nincs ki meghallgasson.tégy úgy,mintha érdekelne,nyugtass meg,hogy legalább te vagy aki meghallgat.akiben bízhatok,a vállára kapaszkodhatok,és igen elbírsz,de rajtad áll,hogy akarod-e.nem akarod hallani a beszédem,de kérlek figyelj rám.segíts nekem,adj tanácsot,vagy bólogass.vagy beszélhetek feleslegesen?..nem fogok.. inkább néma leszek az elkövetkezendő időben.tudom hogy nekem is kell tenni valamit,de nekem ez nem megy.all I can do.vagy nem? szerintem nem.sosem sikerül nekem semmi,mindent elbaltázok,a legjobb lehetőségeket,amik az orrom előtt láthatatlan mézesmaddzagon mennek el ,nem veszem észre.vak vagyok,és félénk.törj össze.verj meg.itass le.üss meg,csak történjen már velem valami.kamaszodom,és nagyon nem bírom ezt az itthon létet.nem is olyan régen,arról álmodoztam,milyen jó lenne másnak lenni,más testben élni,mert én már egy elkúrt nyomorék vagyok,menthetetlen..próbálkozni lehet,de én már feladtam.nem kötődöm senkihez,és semmihez.én sem gondoltam,hogy ez lesz.15 éves korra teljesen másat képzeltem,pedig már nem sokára betöltöm,és hogy állok? szar helyzetben,térdig a meleg fosban.arra várok,hogy valaki kiszabadítson.arra viszont várhatok..ha nem szólalok meg,senki sem segítene.bár igazuk van, ˙oldjam meg magam˙ ,én meg nem tudom,ezért csak kínlódok.sosem a szabályok híve vagyok,azok azért vannak,hogy meg kell szegni,és csak én nem tehetem,mert hát akkor ki lennék én? én lennék a kismenő? menjek már magamnak.. nekem sosem lehet semmi izgalmasat tenni,csak az egyhangú tevékenységeimet vakon követni,majd fizikálisan belefáradni.meguntam.meggyűlöltem.nem akarom ezt az egészet. nem tudom mit kezdjek magammal,de ez így nem megy.semmi örömöm nincs ebből a bujkálásból. most te vagy a hunyó,én meg nézlek titeket,ahogy fogócskáztok,bújócskáztok.HÁT NEM! beszállok én is,és felforgatok mindent.változtassuk meg a szabályokat,csapjunk bele valami teljesen másba.kezdjünk tojáscsatába, párnacsatába, ecsetpenzlizzük össze magunkat,ugráljunk mint a hülyegyerekek,mert én sose leszek felnőtt,csak szólok előre,vágjunk neki annak a bizonyos határon túli világnak.ismerjük meg,hátha jobb lesz ennél az életnél..biztos nem lehet olyan rossz,nem sokan jöttek vissza a panaszkodni.úgy érzem ez lesz a sorsom. valamikor,amikor már érzem,hogy nem lehet ennél jobb,egy kezdő lökettel megölni magam,vonat elé ugrani,vagy bármi. nemrég még ezeken járt az eszem,most matt,tömött dolgokon,ami a tervem megvalósulását kéri.eltűnni meg nem tudok,mindig a felszínre kell érkeznem valahogy,akkor meg mit tegyek,hogy nekem is jó legyen meg nekik is? eltűnni? jó lenne,csak körülbelül lehetetlen.ezért lesz nekem végem,úgyse kedvel senki,eddig a társaságot kívántam,és most már nem.azért,mert ne sokan sajnáljanak majd. mindig is logikusan akartam gondolkozni,ha már nem tudom sehogy legyőzni az embereket,akkor a tudásommal,és a logikámmal győzzem le.én hülye meg feladtam.mostmár menthetetlen ez az egész,hiába küzdök.nem érek én már semmit,csak 1 vagyok a millióhoz,vagy talán a 2 millióhoz?..én körülbelül úgy akarok élni,ha már az esőt mindenki utálja,akkor én azért is imádni akarom,és ki akarok elé állni,és táncolni,mint az 5 éves kis őrült.érted? egyszerűen idióta akarok lenni. ennek az az oka,hogy kis koromban nem kaptam elég törődést,a szüleim kész roncstelepek,főleg most. őket szeretni fizika meg kémiai képtelenség. nem adnak sose szeretet,csak kiélnek egymás haszontalanságából,mert önmaguknak élnek,és engem leszarnak.na ezért akarok itthonról elmenni.nem hiszem el,hogy egész nap anyámék szidását meg hogy ˙egyél már kutya˙szövegeit kell hallgatni.megvagyok én inkább magam..ők is ugyan olyan elcseszettek,mint én,ezért vettem tőlük egy kicsit,sajnos.szeretném vissza kapni a régi barátaimat,azt az érzést,hogy ˙húú,én hogy imádlak titeket,köszönöm hogy vagytok˙,de úgyérzem nem lesz semmi a régi.én ezt már nem is akarom erőltetni,ha erőltetem annál rosszabb.ha jönnie kell,hát jönni fog.mert szerintem a sors irányít minket,ahová egy papírra le van írva mozaikokba,hogy mit hogy kell tennünk,és a szerint történik minden.ha arra a bizonyos lapra nincs rárajzolva,amit én akarok,akkor nem is fog megtörténni,hiába akarom..tudom,gyerekes gondolat,de én mindenbe ilyen viszonyítást rakok,hogy könnyebb legyen elviselnem az életet.mindenkitől kérdezek.választ várok..de bezzeg nekem kötelező választ adnom.nem fogok mindenkinek eleget tenni,ez még nekem is sok.1 embernek csak.más az ízlésem,mint egy átlagos fiúnak.talán ez baj? úgylátom baj,mert mindenki szemét ez szúrja.nézzen el,szúrjon fel a szemével,égessen el a tekintetével,ítéljen el,alázzon meg,innentől nem fog érdekelni a dolog,legtöbb energiám erre fordítottam,hogy odafigyeljek,mit teszek,mert talán ciki lesz.nem.ez is én vagyok.néha kedvem támadna egy domboldalban ülni,teával a kezemben,vagy akár egy jegeskávé tökmindegy,és kiülni megnézni ahogy le megy a nap. egyetlen egy személlyel.most ez a legjobb amit el tudok képzelni.ilyen életet akarok magamnak,tudom hogy nem magyarországon,de elég lusta vagyok,valahogy ennek meg kéne teljesülnie. különös álmaim is elmúltak,már már nem álmodok semmit,csak egy teljesen sötét világot,mintha kihalt hely lenne,és én vagyok benne egyedül,ahol megtervezek mindent magam kélye szerint.bár ez sem rossz,de mégis matt dolog.persze nem lehet minden habostorta,de ha egyszer felnövök,legyek már boldog.na de ez csak mind álom,tudom hogy egy nyomorék,hajléktalan leszek,akinek semmije sem lesz.ezt aláírom.így jártam,ezt a sorsot kaptam,remélem már nem sokáig. megszoksz vagy megszöksz? sokáig szoktam a körülményeket,de már elegem lett,legszívesebben megszöknék,de szerintem valóra is fogom váltani..." a valóság nekem nem ér semmit,kíváncsi vagyok a másvilágra..