2011. szept. 30.

álomból szőtt feneketlenség..


Valami elképesztőt akarok.valami szédületesen pörgős dolgot,aminek úgy örülni tudunk.Elképzelem,ahogy leteszem a jogosítványom,aminek úgy örülök is,mert hát ki ne? összeszedek pár embert,akik nekem fontosak,majd neki vágunk a nagy világnak.Kergetjük az álmainkat vakon,viszünk egy óriás méretű sátort,és mivel a tenger partján mindig fúj a szél,szembe a széllel visítozva futkározunk üveg borral a kezünkben,élvezzük a nyarat.És azt képzeljük ez a nyár sosem lesz vége.ez a mi nyarunk..amire oly régen vártunk,hogy szabadok lehessünk.lemegyünk a partra,kibontsuk az üveg bort,és úgy ahányan ott vagyunk,elszopogassuk,hallgassuk a tenger hullámzását,én közbe beszélek,gitározok alkalomhoz illő dalokat,ők meg harcolnak a csendért. a tisztáson kergetjük egymás vágyait,nemlétező vaddisznók után hadovászunk,majd összeveszünk a varászgombán,ami eredetileg egy sima gomba. a kimerültségektől elképzelünk magunknak mindenféle délibábot,ami még az álomnál is jobb,a bor hatására hülyék leszünk. estefele úgy közösen kimegyünk az előbújt naplementéhez,én még mindig megfogom csinos kis gitáromat,a többiek a fejemet ütik,hogy ˛hagyd már abba,most csak élvezzük a naplementét` , és valami forró ital mellett,csak nézzük,és gyönyörködünk a fényében,belegondolunk 14 éves korunk életére,hogy mi mindent akartunk,és most itt vagyunk,jól érezzük magunkat,nem gátol semmi,nem bánt senki,csak magunkat adjuk,akik szívünk mélyén akartunk lenni...'  most az lenne jó,ha itt lenne..megnyugtat,és egyszerűen imádom,még ha ő bizonytalan is.

                        "..az ő csöndje eléggé zavaros..csak összekuszál,pedig imádom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése