Te vagy a méreg,te vagy a gyógyír

Fura milyen emlékeket őrzünk meg.van abban valami,ahogy el nyel a föld tárgyakat.csak úgy felszívódnak.a semmibe eltűnnék.senkinek nem hiányoznak a tárgyak.emberek viszont igen.használt tárgy akarok lenni,aminek egyszer lejár a szavatossága.túl hamar. ˙embereket felejtek,emlékeket nem˙ tartja egy idézet.az én esetembe fordítva van. minden rossz és jó emlék felszívódott.egy átláthattalan sűrű erdőbe érkeztem,ahol nincs élet.kezdem elhagyni a Földet.te vagy a csendem,a zajom,a mérgem,arra a gyógyír.elfelejtettelek..egy teljesen más világba bukkantam,ahol te nem szerepelsz.eltűntél..mért nem vagy itt? bújkálsz a bozótban? kihűltem..már nem is gondolok rád éjszakákat.írd le mit érzel..csak pár sorban.megértelek,hisz arra lettem képezve.átérzem sorsod,tudom hogy van valami baj,de mondd.mondd ki amit érzel.elvégre élsz,nem? miért hallgatsz? némán beleépülsz a környezetbe,beállsz bábúként a világba,mensz a buta emberek feje után,nem mersz magadért kiállni,egy semmi vagy.félsz hogy egyedül maradsz,megbuksz.félsz a magánytól,az elkötelezettségtől.dönts! még ha nehéz is. meg kell tanulnod.ez nem álom.én már felébredtem.saját véredben tocsogsz,ha azthiszed mindent megálmodhatsz. én is rájöttem,azthittem csak álomvilágban élek,a valóságot elfelejtem.lehetetlen.oda kell rá figyelned,jól kell kinézned,különben kisemmiznek. mit érsz ha van szíved,és külsőd nincs? a mai világba semmit.na látod ez vagyok én. egy nagy kerek nulla..egy merengő bábú,ki azt várja,hogy irányítják.össze akarom én is törni az emberek szívét,mert miért ne? bunkózni akarok velük,visszadni hűvös csatájukat.otthagytál egyedül talpig a sárban,hagytál álmodni,majd sokat bőgni.hiába fiatal vagyok,rájöttem sok mindenre egyedül.te már csak figyelsz a távolból,harcolsz a csendért,én már elértem hogy magamra maradtam. tessék,társaságra vágytál,hát megkaptad.menj oda hozzájuk,nyalizz,epedezz az odafigyelésért,én elvagyok a magam világába,hol zavaros tények vannak. érthetetlen dolgok..már nem álmodozok emberekről,tárgyakról,cél kitűzésről,én egyszerűen elvesztettem. megígértem magamnak,a régi szép időkre mindig is emlékezni fogok,mik voltak,kik szerettek,kikre támaszkodhattam,de egyszerűen elfelejtettem.agyam féltekében még talán ott bújkál a mosoly,de lusta vagyok elő hozni az emlékeket.valahogy nincs rá szükségem.mintha már nem is dobogna a szívem.egy üres semmiség lett,ahol még ámulatba ejtő,zöld gyep sincs. egy kiégett vulkán.minek szenvednem a magányért? sokszor megígértem,nem fogok,de nekem ez nem megy.a szívem mindig is egy megtört síró szív lesz,hol csak a bánat uralkodik.minden kis apró örömöt elfelejtek,nem érdekelnek már.bunkó leszek,álarc nélkül,nem fogok felvenni egy mosolygós bábút,ha megkérdezik leszarom a fejüket.felszívódtak a duzzanatok. nincs fájdalom,nincs boldogság. valami új lenne? kétlem.megint én leszek a vesztes,és te az örök nyertes.miért is próbálnám meg? ugyan..nincs nekem erőm,viszont neked van,ezt te nem látod? miért hagyod hogy szenvedjek? élvezed? rámhagyod? nincs ötleted? jólvan,innentől én is szarok mindenkire,ahogy ti. úgy bábozódtok,törtök be,ahogy akartok. az aranykapu számomra bezárt..nincs tovább küzdelem.meghunyászkodok. majd lestek.megtanítottál szenvedve szeretni.hagytad.ha keresnél,megtalálsz. akarsz is,meg nem is.írj rám,kérdezz,válaszolj meg nem értett kérdésekre.magyarázd ki magad.húzd ki a mocsokból. te csak úgy is ennyit tudsz.zuhanász a mélybe,és engem is magaddal rántassz.vagy csak én zuhanok,te pedig emelkedsz,és boldog vagy. irigyellek..