üdvözöllek a valóságban.
ez kibaszott szar
egy újabb álmatlan éjszakaa jéghideg levegő tölti ki a tüdőm.
és süllyedek. csak süllyedek a padló alá.
eltévesztenek a falak
elég
egy másik álmatlan éjszaka
meg egy másik
csapdákban az elmém
szüksége lenne menekülőpontra.
csapdában az idő is
miért nem várhatna...?
a fájdalom emészt fel
a nyomor nem vár
elvesztem a falakon
balra teljesen nincs már semmi...
a fájdalom várva vár.
tudok változtatni az egészen
ha ez az én életem, véget érek
és ha új leszek, akkor elkezdődöm!!!
úgy érzem, zuhanok.
készen állok az esésre.
a szívem megáll
elfelejt mindent
az elmém hibát jelez
vár a várva várt halál.
már nem (v)érzek
már nem fáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése