soha sem gondoltam volna, hogy ennyire félek az elszakítástól, mikor egy kapcsolatba közénk áll egy egészen más történet
ami már nem a mi történetünk
ami már nehéz lenne, hogy újra a miénk legyen..
már nem a felhőtlen bolondozás számít, hanem az ellenkezője
pedig pont ez a lényeg, hogy jöjjön valaki aki ezen a Földön él, mégis magával hoz egy másik világot. akivel máshogy látsz máshogy éled meg a mindennapokat. akivel szebbek lesznek az álmos reggelek és még szebbek az éjszakák. akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek..
oh idő, köszi....
életem (lesz?)
talán már megtaláltam az igazit
de messze vagy basszameg
de megyek.. mindenkor, hátha az idő majd mindent
begyógyít
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése