láb, kérlek ne hagyj cserben, most vigyél a célba, mindjárt bent vagyunk, legyen meg nekünk az a csillogó öröm
fáj minden lépés, de megteszem
remélem azt mondják majd azok a bizonyos csillogok, az enyém vagy
megtettem
sétálunk a város utcáin keresztül, hibából vagy elképzelésből?
olyan magányosan, egy péntek estén, segítesz élnem, ha azt mondod itt vagy
nem kell buli, nem kell kényszer. most ez jó lesz
ne szomoríts el, ne szomoríts meg
néha az egyenes kitérő nem elég, az út pedig egyre nehezebb
nem tudom miért, csak nevettess tovább, kapaszkodjunk magasabbra
az út tudjuk hogy hosszú, de mi folytatjuk
próbáljuk meg jól érezni magunk
gyere és tegyünk egy sétát az út másik oldalán
hagy öleljelek meg erősen, a szakadó esőben
ez lesz az utolsó alkalom, mert meghalni születtünk, s születtünk meghalni
elveszve, de most megtalálva
tisztán látva, de egyszer vak voltam
tök zavarodott vagyok mint egy kisgyerek. biztos az is vagyok, egy elveszettzavarodott élőlény
próbáltam megszerezni, amit megkaphattam
félve, hogy nem tudom megtalálni az összes választ a lehetőségekre
ne dobj el, ne szomoríts meg
meghalni születtünk
születtünk meghalni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése