minden tökéletes lehetne, ha a a semmi nem lenne élő, két lábon járó összevisszaság, amely elbassza a dolgokat.
megtisztult gondolatok, melyek szabadon áradoznak a világrendszerben.
letört elveszettség, ízléses pofonok, anyaszörnyek és bébiunikornisok repkednek a csillogó világűrben, teret engedve a gondolatnak, keveredve az ijesztővel és a valósággal. megfagyott vércseppek a levegőben, illatos színes füstök színkavalkádja, egyszemű háromszögek, a fájdalom vonala most hasít mindennek a közepébe,
robbant, pusztít, 7 km-es távolságba repít a feneketlen sötétségbe, nem tudod hogy élsz, vagy újjászületsz, mész fel a lépcsőn mely átlátszó, ezernyi késszúrás nyoma a hasadban, gyengének elesettnek érezve magad, cigarettafüst illata a fejedben, bizsergés, iszonyat nagy félelem
most még nem késő visszafordulni
-hé, te csendesharcos, mond, neked van életed?
-persze, ha haza megyek linkeljem?
-na, szóval linkelnéd? vagy ez miaszart takar? ugratsz?
-http://www.blogspot.com
-milyen az, amikor nem érzel semmit?
-nincs senkid. nem aggódsz a legjobb pajtásodért, nem mentek együtt a hülyeség után, nem vállalsz senki után felelősséget. egyszerűen nincs meg a másik feled a világban. az élet nálad van, a hozzávaló egy embernél.
-és ha született vesztes vagyok?
-menj az álmod után, út közben megtalálod
viszlát tegnap, hello holnap
ma? ma még csak élek.
még mindig ugyan itt állok, csak sok idő telt el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése