Ilyenkor a legszívesebben mindent egy lapra tennék, míg meg nem bánnám. Most ki lehetne használni az alkalmat, erre jó a magány. Nem vállalok felelősséget miatta, ilyenkor nincs itt senki jól lehúzni
Nem értem önmagunkat, furcsák vagyunk. Az ajkunk nevet, de a lelkünk sír. Miért bűn kifejezni az érzéseket? Csak mert az hitelesíthetetlennek számít? Vagy nem normális dolog? A másik réteget nem értékelem, akik lenézik ha valakinek nem sikerült valami, ezért kimutatja az érzéseit.
Felhőtlen nem lehet örökké az élet, egyszer minden visszakerül a régi kerékvágásba, a jól megszokott döcögős életbe. Ilyen napok mindig vannak.
Egymásra irigykedünk így próbálunk bosszút állni, minthogy azon kellene gondolkodni, hogy kéne kialakítani egy saját kis világot. Nem kell féltékenynek lenni, önmagunk a legnagyobb támasz. Abban benne van az ízlésünk, minden amit szeretünk. Demokratikus világban élünk, pedig elég sokan félnek kimutatni a gondolatmenetüket, ahogy szeretnének kinézni. A sok szarkasztikus emberek miatt.
Hazugság az egész életünk, hisz akkor sírunk, ha nevetünk!
Meghazuttoljuk magunkat egy akadály miatt, a környezet alakít minket. Játszadozik velünk.
real eyes
realize
real lies
Mitől félsz?
Mi az amit vársz?
szia
VálaszTörlésnagyon tetszenek az írásaid:) szeretném megtudni ki vagy!? azt hiszem Formspring-ről szedtem a linked..de nem tudom már:)
szia.
Törlésnem vettem észre ezt a kommentárt. igen, valószínű formspringről, mert csak oda raktam ki, de letöröltek onnan..