2011. nov. 25.

döntetlen

volt benne valami vonzó, tökéletesnek hittem. utána eltűnt előttem a vakító felhő

Egyedül lenni nem is olyan rossz. Nem vagy hibás semmiért, nem kell semmiért felelősséget vállalnod, nem kell döntened, viszont nem vagy boldog. Magunkkal megosztani az élményeket, bajokat kicsit komplikált. Abban nincs öröm, vagy éppen megkönnyebbülés. Inkább fáj
A gyerekkor nem a születéstől tart egy bizonyos életkorig. Gyermekkor után nagykorúvá válunk, elhagyjuk a gyerekkori dolgokat. A gyerekkor egy királyság ahol senki sem hal meg.
Alakítani kell magamon, hogy ha bele nézek a tükörbe, ne egy ocsmány szörnyeteget lássak, aki mindig csendben van. Tennem is kell a dologért, nem pedig várnom, már tudom, nem jön el magától. Mindenki önző, úgysem segítene senki .Magam kell megvívnom az élet nevű harcot. Olyanná formázni magam, amilyenné válni szeretnék. Egy demokratikus társaságban mindenkinek szuverén joga eldönteni, mi szeretne lenni, mit szeretne csinálni. Pedig sokan beleszólnak..
Hiába van valakin márkás ruha, abban embernek is kéne lenni.
Sok olyan dolog van, ami a mai világban relatívvá vált. Ahány ház, annyi szokássá vált már a szerelem, a közösülés, a barátság, a bizalom, a hűség, pedig ezek a dolgok, amik mindenki számára egyértelművé, és egyhangúvá kellene megoldani. Egy dologról szólnak, minden ember másmilyenné feszegette ezt a témát, már nincsennek is igaz szerelmek, barátság meg nem olyan szoros, csak érdek barátságok.
a tegnap múltja összezavart
De nem piszkálom fel.
Használj már óvszert idióta, nem kell még egy barom! Kőkemény igazság
Mi kell ahhoz hogy befogadjanak egy társaságba? Hogy magunkat adjuk? Vagy parancs szóra teljesítsünk?
Ha az utóbbi akkor inkább egyedül maradok.
Vagy nutellához fordulok, esetleg más módszerekhez
your knife, my back. my gun, your head


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése