Csak kilélegeztem a rohasztó nap maradványait. Amit adott.
Visszakaptam amit adtam. Nem lehetek senkivel goromba.
Ahogy a matek tanár mondaná: a konkáv szögekben el lehet bújni
ugyan, semmilyen út nem menekülő, futhatsz, sétálhatsz bármit. mindig egyenesen kell haladni
Mondd már ki azt: ez nagyon könnyű. Máris megélhetőnek látszik amit megnehezítünk.
Téli hangulatot akarok.. Utálom ugyan a havat, de rájöttem hó nélkül nincs ünnep.
Már pedig az szükség lesz a rohadt tévé nézésemhez egy csésze
Félre toltam a lehetőségeimet. Többet akarok. Nem kell nekem semmi, pusztán csak emberi kinézet.
Hogy normálisan nézzek ki a tornasorban, bár jövőre már más út lesz, ahová menni fogok. Félek hogy nem fogadnak be. A fotós karrierem elúszott, hála nekem. Kibaszott rajztudás.. Ja meg a tanár, nem szakítana rám pár időt, hogy segítsen. Meg az én hibám, későn szóltam. Pedig ezt előszeretettel űztem volna a képgrafikusság mellett.
Mindegy!
Most már nem az fog dönteni, hogy mi szeretnék lenni, hanem ami maradt
késő
ismét megszívtam. hurrá
Érdekesen tudom nézni, ahogy mások ráunnak arra a dologra, amit én világ életemben akartam, amiről álmodtam, ami kell. Mindig új dolgok kellenek, nem tartós semmi. De tényleg jó dolog új dolgokat megismerni.
let me fly in the breezee
Igazából azon is elgondolkodtam, nem e vagyok skizofrén?!
Némaság (családommal szemben is), új szavak kitalálása, és annak használása, sokszor van öngyilkossági hajlamom, echolália, érzelmeim elsivárosodása, eltompulása, indokolatlan túlérzékenység, egymással ellentétes érzelmek egyidejű megjelenése ugyanazzal a személlyel, dologgal kapcsolatban
Az utóbbi nagyon igaz
hülye vagyok, nem akarok már semmit se
love is suicide.
érezzük ezt mind a hárman
I was alone,
falling free,
trying my best not to forget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése