lehet te több, én kevesebb
míg te próbálnád hogy ez rímeljen
addig én máshogy fogom fel ezt az egész zajos firkát
vagy mi
mond miért kínzol, mond miért
miért folyik érted az összes álmom?
szar ez, tartozni szeretnék valakihez. valakihez aki eltűri ocsmány pofám
de miért fogom fel így
elég, nem tudom magam irányítani
negatív ocsmányságok zúdulnak az elmémbe az elmémbe saját magamról
mindenki jobb mint én - szar vagy - nem vagy elég ehhez - úgy se sikerül
elég. le fogom küzdeni. az elmém egy szaros trágyadomb tele szarevő legyekkel
majd elhordják a szemetesek, minden rendbe jön
egyszer
vagy sose
nekem miért nem szép a mosolyom? miért nem vagyok helyes? miért nem nézek ki valahogy?
tettek kellenek tudom, tenni az emberré váláshoz, de én várok. várok arra aki a másik felem
vajon a felépített gondolataimon hányan gondolkoztak már el, akkor most kinek a gondolatai?
választ olyanra, amire nincs biztos válasz
elgondolkoztam vajon tényleg csak bólogat?
ebből állt az egész? most ez miért kellett ide?
igazodom hozzád, igazodom hozzá, igazodom Ő hozzá
100 felé szakadok, közbe elfelejtek élni
meg akarok felelni mindenkinek
de miért?
megváltoztatom a tényeket, szavakat csinálok belőlük
felfordítom a felfordíthatatlant
és menekülök a tömeg elől
de ez nem így van. csak beképzelem
csak üljünk egymás mögött a bobon, csússzunk le azon a hegytetőn, mintha sosem lenne vége, zárjunk ki minden zavaró tényezőt, csak mi, hó, a száguldás. élvezzük ezt az egészet, hisz magunkért tesszük.
kergessük az alpesi teheneket a réten
csak lássam hogy mosolyogsz
most már megértem hogyan kell elővarázsolni
érted teszem
értünk
tea, cigi, mi, varázslat
ne gondoljunk a feszültségre sem a világra
most szarjuk le egy ideig
csak azt ne amit akarunk
érted most már?
néha úgy vándorolnék egyes emberek gondolatában.
csillogó szemekkel figyelném a messzeségben
közben csöndben maradnék
táplálkoznék belőlük
nincsenek határok, nincsenek korlátok
az idő; az évek; a test; a tesztoszteron
hé én is ösztönből élek
Most valahogy nem megy. Be kell érnem ezzel a mondattal, és igen, nekem. Mert többnyire azzal van a probléma, hogy én nem elégszem meg ennyivel. De most egy kis időre muszáj. Addig is kortyolgatom a jéghideg kakaót (amit felváltott a forró gránátalmás tea), miközben teljesen elmerülök egy Tim Hecker vagy Over the Ocean vagy valami gondolkodós dallam duruzsolgat a fülemben.
viszont nem felejtem el, honnan jöttem, mivé váltam azzá, aki most vagyok, mi tett azzá, most hol tartok
tudom azt is, hogy a lámpák nem miattam égnek az utcán, hanem mindenki másért
együtt tesszük össze azt a kölcsönös hatást, ami miatt élet az élet
sablonos hétköznapok, sablonos élet, sablonos duma. lehet ez jutott nekem
talán jobb is így
nem tudom
semmit sem
menni kell, ha jőni fog
a nagyszerű halál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése