mind halottak leszünk

amikor a lemezlejátszó újrajátssza a régi emlékeket
haragszom magamra, azok a megismételhetetlen jó pillanatok
túlélem egy emlékezet kitörléssel
önző dolog, vagy csak szimplán nem normális, de én csalódni és félni szeretnék
félteni, izgalmat, keserűséget
sehogy sem jön össze

emlékszel rám? a legjobb barátod voltam amíg szingli voltál

mindig egy síút és a mennyországon túli domb. miért?
nem válaszol senki a miértekre.

fél órája itt ülök, azon gondolkozom mit írjak ide. ezerszer elkezdtem már, de az már nagyon magán élet lenne, amit nem nagyon szeretnék. Sosem azt írom le, amit igazán akarok.
Mindig elterelődik a téma, elveszek a részletekben. Túlságosan is

eszembe jutott, hogy Lifehouse-t is illendő lenne hallgatni, jó pár éve nem hallottam 

thinking

mi mégis egyek vagyunk, emberek
lehet te több, én kevesebb
míg te próbálnád hogy ez rímeljen
addig én máshogy fogom fel ezt az egész zajos firkát
vagy mi

mond miért kínzol, mond miért
miért folyik érted az összes álmom?
szar ez, tartozni szeretnék valakihez. valakihez aki eltűri ocsmány pofám
de miért fogom fel így
elég, nem tudom magam irányítani
negatív ocsmányságok zúdulnak az elmémbe az elmémbe saját magamról
mindenki jobb mint én - szar vagy - nem vagy elég ehhez - úgy se sikerül
elég. le fogom küzdeni. az elmém egy szaros trágyadomb tele szarevő legyekkel
majd elhordják a szemetesek, minden rendbe jön
egyszer
vagy sose

nekem miért nem szép a mosolyom? miért nem vagyok helyes? miért nem nézek ki valahogy?
tettek kellenek tudom, tenni az emberré váláshoz, de én várok. várok arra aki a másik felem
vajon a felépített gondolataimon hányan gondolkoztak már el, akkor most kinek a gondolatai?
választ olyanra, amire nincs biztos válasz
elgondolkoztam vajon tényleg csak bólogat?
ebből állt az egész? most ez miért kellett ide?


igazodom hozzád, igazodom hozzá, igazodom Ő hozzá
100 felé szakadok, közbe elfelejtek élni
meg akarok felelni mindenkinek
de miért?


megváltoztatom a tényeket, szavakat csinálok belőlük
felfordítom a felfordíthatatlant
és menekülök a tömeg elől
de ez nem így van. csak beképzelem


csak üljünk egymás mögött a bobon, csússzunk le azon a hegytetőn, mintha sosem lenne vége, zárjunk ki minden zavaró tényezőt, csak mi, hó, a száguldás. élvezzük ezt az egészet, hisz magunkért tesszük.
kergessük az alpesi teheneket a réten
csak lássam hogy mosolyogsz
most már megértem hogyan kell elővarázsolni
érted teszem
értünk
tea, cigi, mi, varázslat
ne gondoljunk a feszültségre sem a világra
most szarjuk le egy ideig
csak azt ne amit akarunk
érted most már?


néha úgy vándorolnék egyes emberek gondolatában.
csillogó szemekkel figyelném a messzeségben
közben csöndben maradnék
táplálkoznék belőlük


nincsenek határok, nincsenek korlátok
az idő; az évek; a test; a tesztoszteron
hé én is ösztönből élek


Most valahogy nem megy. Be kell érnem ezzel a mondattal, és igen, nekem. Mert többnyire azzal van a probléma, hogy én nem elégszem meg ennyivel. De most egy kis időre muszáj. Addig is kortyolgatom a jéghideg kakaót (amit felváltott a forró gránátalmás tea), miközben teljesen elmerülök egy Tim Hecker vagy Over the Ocean vagy valami gondolkodós dallam duruzsolgat a fülemben.


viszont nem felejtem el, honnan jöttem, mivé váltam azzá, aki most vagyok, mi tett azzá, most hol tartok
tudom azt is, hogy a lámpák nem miattam égnek az utcán, hanem mindenki másért
együtt tesszük össze azt a kölcsönös hatást, ami miatt élet az élet
sablonos hétköznapok, sablonos élet, sablonos duma. lehet ez jutott nekem
talán jobb is így
nem tudom
semmit sem

menni kell, ha jőni fog

a nagyszerű halál

fucked up situation

nem tehetsz róla, ez csak egy totál elbaszott szitu.
elképzellek ahogy minden nap beszélgetünk, közben téged már nem érdekellek
megkínozom saját magadat a baromságaimmal
te nem tehetsz semmiről basszus
ez nem normális. várom egész nap a csodát. hány elszenvedett napok, évek, hónapok
születésem egy nagy tévedés volt, véletlen becsúsztam az élők közé. talán valami jel? oda kéne rá figyelnem az életemre? kerek 13 év után jöttem napvilágra a nővérem után, már rég befejezték a gyereknevelést, tátongó mélyen jövő gondolatban sem voltam soha
hopp egy fiú
az élet legnagyobb tévedése
hány totál elbaszott szitu?
más életét irigylem, nem ápolom az enyém. nem vagyok képes kiszállni a mélységes sáros gödörből, csak segítséggel, holott más küzd érte
és sikert arat

hány papír galacsin szakadt szét miattad?
hány irományodba kezdtél már bele?
sehogy sem tökéletes a mondanivalóm


kínos. ez marad meg mindenről. talán szürkébbnél szürkébb életet akarok, ehelyett a szart eszem meg két kanállal. senki nem ért meg, senki nem tudja milyen nekem, manapság csak a baromsággal vagyok tele
de nem is szeretném hogy senki megértsen. ez így tökéletes. igen
egyedül más vagyok mint a többi, társaságban egy semminek számítok
nem is látnak hogy élek
kevés embernek adatik meg hogy lásson egy halott testet?
mikor kap végre valaki ilyen szuper-képességet?
HAHÓ

mert amikor nap felragyog, mi együtt ragyogunk!
én megmondtam hogy mindig itt vagyok!
megmondtam, hogy örökké  a barátod leszek
tettem egy esküt, én végig állom neked
de te hol vagy?
te tettél számon, és te hagysz itt?


ne baszogasd a nyűgös medvét!



szívesen lennék a helyében bármely amerikainak

I will haunt you for the rest of your life!