future

gyakran érzem úgy, hogy rajtam kívül minden ember tudja, hogy mit akar elérni, és mindenki tisztában van azzal, hogy mire vár - legyen az a következő busz, vagy csak hogy megszáradjon a haja. ez a nagy különbség köztem és az emberek többsége között: hogy nekem még csak ötletem sincs, mire várok. talán a holnapot várom, talán a tegnap után vágyakozom. talán rád várok, talán nem. talán, talán.. ez a rövid szó, ez a pár betű.. azt hiszem, ebbe fogok beleőrülni.

we don't talk about the past,

we don't talk about the past, no...

deathbeds

mi mindig várunk valamire
várjuk, hogy hétvége legyen, hogy vége legyen az iskolának, munkának
míg újra nem nyár lesz, míg be nem töltöd a 18-at
míg meg nem jelenik kedvenc bandád új albuma
mindig görcsösen várakozunk valamiért
és az a szomorú, hogy hiányolunk minden szép pillanatot a jelenből, mert az egész életünket várakozással töltjük el, esetleg a holnapért, jövőért
a végén átugorjuk az egész életünket, fiatalságunkat, és egy nap várunk valamire, ami soha nem jön el

szeretem a vonatokat

can you feel my heart?

ha tudnád mennyi idő van hátra az életedből.. te is jobban értékelnéd. kevesebbet hisztiznél, talán nem szarnád le saját magadat sem. nem vesztegetnél el semmilyen unalmas pillanatot, és nem ülnél ölbetett kézzel. értékes lenne minden pillanat számodra. menni kell. úton kell lenni.. mert túl sok érdekes hely, és érdekes ember van ahhoz, hogy az ember egy helyben maradjon.


-tudod mi fáj legjobban a megtört szívben? hogy nem tudod, mi volt előtte, mikor még nem voltál összetörve, hogy nem emlékszel az akkori régi érzésekre. ezért próbáld meg megőrizni ezeket az érzéseket, emlékezz rájuk, mert ha egyszer elmúlik, sosem jön vissza.
-és akkor mi lesz?
-csak sodródsz a világban mindennel együtt. keresed a régi boldog érzeteket, de nem találod. elmegy vele az időd.

egyedül születünk és halunk meg. a barátok és a szerelem kreálja a pillanatot, hogy nem vagyunk magányosak

na de mi van a függőségekkel? idővel rájössz hogy bántanak
hogy már nem nyújt menedéket a gondolatok és a magány elől
hogy már nem nyújt annyi örömöt

Szálka lettem már szemedben, igen
rég agyadra mentem. de várok
rád, és jobb sorsra, tán csodára,
tűkre fektetsz álmomban;
ez fakír-ágy: jelenleg nélküled,
de várok rád.
talán te és én
talán csupán én

and nothing else to lose